1,8 milliárd éves atomreaktort fedeztek fel kutatók Afrikában - nem értik, hogyan jött létre


1,8 milliárd évvel ezelőtt egy afrikai uránium lerakó spontán maghasadáson ment keresztül, állítják tudósok egy csoportja. Más szakértők viszont megkérdőjelezik a magfúzió létrejöttének természetes eredetét.

1972-ben egy nukleáris fűtőanyag feldolgozó üzem dolgozója valami gyanúsat vett észre egy Afrikából származó normális ásványi forrásból kinyert urán rutin elemzése során. Ahogy minden természetes urán esetében a vizsgált anyag három izotópot tartalmazott - vagyis három formáját különböző atomtömegekkel: uránium 238, a leggyakoribb fajta; urán 234, a legritkább; és az urán 235, a hőn áhított izotóp, mivel ez képes fenntartani egy nukleáris reakciót. A Francia Atomenergia Bizottság (CEA) szakemberei hetekig zavarban voltak.


Másutt a földkéregben, a Holdon és még a meteoritokban találhatunk urán 235 atomokat, ami a teljes mennyiség mindössze 0,72 százalékét teszi ki. De az elemzett mintákban, amelyek Oklo-ból, Gabonból származtak, az egykori francia gyarmatról Nyugat-Afrikából, az urán 235 csak 0,717 százalék volt. Ez a kis különbség is elég volt ahhoz, hogy figyelmeztesse a francia tudósokat, hogy valami nagyon furcsa dolog történik az ásványokkal. Ezek az apró részletek további vizsgálatokhoz vezettek, melyek azt mutatták, hogy legalább a bánya egy részében jóval alacsonyabb volt az urán 235 normál mennyisége: hozzávetőleg 200 kilogrammot termeltek ki a távoli múltban, ma ez a mennyiség elég fél tucat atombomba előállításához. A kutatók és a tudósok hamarosan a világ minden tájáról Gabonba utaztak, hogy kiderítsék, mi történt az Oklo-ból származó uránnal.

Amit Oklo-ban találtak, az a helyszínen összegyűltek közül mindenkit meglepett. Ahonnan az urán származik, valójában egy fejlett föld alatti nukleáris reaktor, amely messze túlmutat a jelenlegi tudományos ismereteinken és képességeinken. A kutatók úgy vélik, hogy ez az ősi nukleáris reaktor 1,8 milliárd éves, és legalább 150.000 éven keresztül működött a távoli múltban. A tudósok számos más vizsgálatot végeztek el az uránbányában, és az eredményeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egyik konferenciáján hozták nyilvánosságra. Afrikai hírügynökségek szerint a kutatók maghasadási termékek nyomait, és különféle helyszíneken lévő üzemanyag hulladékokat találtak a bánya területén belül.

Hihetetlen módon ezzel a hatalmas atomreaktorral összevetve a mai modern atomreaktorainkat, valójában nem is hasonlíthatók össze sem tervezésben, sem funkcionalitásban. A vizsgálatok szerint ez az ősi atomreaktor több kilométer hosszú volt. Érdekes módon egy ilyen nagy nukleáris reaktornak a termikus hatása a környezetre mindössze 40 méterre volt korlátozva  minden oldalon. Amit a kutatók még ennél is megdöbbentőbbnek találtak, azok a radioaktív hulladékok, melyek még mindig nem mozdultak el a helyszín határain kívülre, mivel még mindig a helyi tárolókban vannak a geológiai területen.

Ami meglepő, hogy oly módon következett be a nukleáris reakció, hogy a plutónium, a létrejött melléktermék, és a nukleáris rekació önmagát tompította, ami olyasvalami, ami az atomtudomány "szent gráljának" tekinthető. Az a képesség, hogy mérsékelték a reakciót azt jelenti, hogyha a reakciót megindították, lehetséges volt, hogy felerősítsék a kimeneti teljesítményt ellenőrzött módon azzal a képességgel együtt, hogy megakadályozzák a katasztrofális robbanást, vagy az energia egyszeri kibocsátását.

A kutatók a nukleáris reaktort Oklo-ban "természetes nukleáris reaktornak" nevezték, de az igazság messze túlmutat a szokásos értelmezésen. A kutatók egy része, akik részt vettek az atomreaktor vizsgálatában arra a következtetésre jutottak, hogy a távoli múltban a dúsított ásványi anyagok, mintegy 1,8 milliárd évvel ezelőtt, spontán módon hoztak létre láncreakciót. Azt is megállapították, hogy vizet használtak, hogy mérsékeljék a reakciót, azonos módon, ahogy a modern reaktorokat hűtik grafit-kadmium rudakkal, hogy megakadályozzák a reaktor kritikus állapotba jutását, és felrobbanását. És mindezt a "természetben".

Azonban Dr. Glenn T. Seaborg, az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának egykori vezetője, aki Nobel-díjat kapott a nehéz elemek szintézisében végzett munkájáért, rámutatott arra, hogy az urán reakcióban történő "elégetéséhez" pontos feltételeknek kell teljesülni. Például a nukleáris reakcióban résztvevő víznek rendkívül tisztának kell lennie. Mindössze néhány milliomodnyi szennyezőanyag is "megmérgezi" a rekaciót, ami így leáll. A probléma az, hogy ilyen tiszta víz nem létezik természetes állapotban a világon.

Számos szakember beszélt a hihetetlen atomreaktorról Oklo-ban kimondva, hogy Oklo geológiailag becsült történelmében nem volt idő, hogy elég gazdag legyen urán 235-ben ahhoz, hogy egy természetes nukleáris reakció jöjjön létre. Amikor ezeket a lerakókat kialakították a távoli múltban, az urán 235 radioaktív bomlásának lassúsága miatt a hasadóanyag mindössze 3 százalékát alkotta a teljes lerakónak, ami túl alacsony matematikai értelemben ahhoz, hogy egy nukleáris reakció lépjen fel. A reakció azonban rejtélyes módon lezajlott, ami arra utal, hogy az eredeti urán sokkal gazdagabb volt urán 235-ben, mint egy természetes képződmény esetében.

Így továbbra is nyitott marad a kérdés: 1,8 milliárd éve létezett-e olyan civilizáció a földön, amely ilyen technikai tudással rendelkezett, vagy valóban csak a természet erői dolgoztak? 

Forrás:http:costadelsolmagazin.com