Rejtjelek a Követek c. híres festményen


Hans Holbein képe, a Követek, a világ egyik leghíresebb festménye, nem véletlen, hogy a londoni National Gallery az egyik kitüntetettebb pontján állítja ki.

Átlagember leginkább a különös optikai trükkről ismeri: a festmény előterében egy eltorzított koponya található, amely, ha a festménytől jobbra állva, egy jól meghatározott szögből nézzük, "kisimul”, felveszi természetes alakját. 


John North tudománytörténész azonban egy híres könyvében azt állítja, a kép sokkal több titkot tartalmaz, mint amit hagyományosan tulajdonítanak neki: a rajta szereplő geometriai alakzatok (titkos egyenes, hatszög, csillag és a festményt majdnem egészében lefedő horoszkópnégyzet) titkos üzenetet rejt.






Minden okunk megvan rá, hogy távolságtartó kétkedéssel közelítsünk könyvéhez. A szerző személye és háttere azonban rést üthet óvatos tartózkodásunk falán. John North ugyanis nem illeszkedik azon írók sorába, akik egyik könyvükben a fáraók titkáról, a másikban pedig Leonardóról vagy az ufókról rántják le a leplet. A középkori és kora újkori tudomány történetének legfelkészültebb és igen termékeny kutatója. Megbízhatóságához nem fér kétség, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egyik könyvét egyébként Däniken típusú szerzők tollára illő tárgyról, a Stonehenge matematikai-csillagászati jelentőségéről írta. Leghíresebb, immár klasszikus munkája a Chaucer univerzuma arról a világról szól, amelynek tudományában és kozmológiai felfogásában Chaucer is otthonosan mozgott, és amelynek ismerete nélkül, mondja North, a Canterbury mesék nem igazán érthető (az egyik első fejezet például a középkori csillagászat legfőbb eszközéről, az asztrolábiumról kapta címét).

Valami hasonlót állít Holbein festményével kapcsolatban is, de tézise ez alkalommal jóval radikálisabb, és nagy vitát váltott ki. A hagyományos értelmezés szerint A követek politikai tartalmú kép, a VIII. Henrik udvarában tartózkodó két francia követ, Jean de Dinteville és George de Selve alakja közt látható csillagászati műszerek pedig Dinteville tudományos érdeklődésére utalnak. A festmény megannyi különös részlete, kivált az elszakadt húrú lant, a VIII. Henrik uralkodása nyomán támadt diplomáciai és valláspolitikai diszharmóniát hivatott jelképezni. A kép legkülönösebb eleme, az előterében látható anamorfikus torzítású koponya pedig egyrészt Holbein furfangos aláírása volna (hohles Bein, üreges csont), másrészt a halandóságra emlékeztető „memento mori”. Komoly viták bontakoztak persze ki az egyes részletek értelmezéséről, a rosszul beállított műszerek leolvasási módjairól, North új könyvének szemszögéből azonban minden korábbi elemzés szinte egy helyben forgó, bátortalan interpretációs kísérletnek tetszik.

Szerinte ugyanis a rendkívüli körültekintéssel felvonultatott műszerarzenál nem politikai, még kevésbé tudományos, hanem inkább vallásos üzenetet hordoz. Az egyes csillagászati eszközök egy konkrét helyet és időpontot azonosítanak: Londont 1533 nagypéntekjén – a keresztre feszítést követő 1500. nagypénteken – április 11-én délután négy óra nyolc perckor. A Nap horizont feletti magasságának megfelelően e pillanatban a nap- óra árnyékvetője 27°-os szöget zárt be a vízszintessel, de 27°-os szöget zár be a vízszintessel az eltorzított koponya tengelye is. Régóta tudjuk, hogy a festménytől jobbra állva, egy jól meghatározott szögbôl kell nézni az anamorfikus koponyát ahhoz, hogy felvegye természetes alakját. Ha pedig, folytatja a szerző, ugyanebből a pontból nemcsak lefelé, a koponya hossztengelye mentén, hanem 27°-os szögben felfelé is húzunk egy egyenest, az a kép kitüntetett pontjait köti össze: az egyes műszerek fontos részleteit – az éggömb horizontvonalának kezdőpontját, a Nap pozícióját az éggömbön, a napműszer nullapontját, a kvadráns négy óra pontját –, a kép valószínűsíthető megrendelőjének, Jean de Dinteville követnek a bal szemét s végül a kép bal felső sarkában a súlyos zöld drapéria mögül előtűnő feszületen Krisztus bal szemét. (Ha Northnak igaza van abban, hogy a múzeumlátogatók többségének figyelmét elkerülő feszület stratégiai fontosságú, akkor különösen ironikus, hogy A követek számos, például az interneten fellelhető reprodukciója mint szükségtelen részletet a kép felső részével együtt Krisztust is levágja). 

A festmény igazi tartalma tehát mind datálásával, mind rejtett geometriájával meditáció Krisztus szenvedéséről, kereszthaláláról és a megváltásról. A 27 más szempontból is kulcsszáma a képnek. A nyitott matematikai könyv adott oldalán a 27 többszöröseit látjuk (amennyiben vesszük a fáradságot, hogy egy könyvtárban a megfelelő oldalon felüssük az immár azonosított nyomtatványt, mert a festményen az írás alig kivehető), az egyes műszerek (a gnómón, a napműszer és a torquetum) megfelelő leolvasásakor is újra meg újra e mágikus számba ütközünk. A nyitott énekeskönyv borítói által bezárt szög is 27°, nem beszélve arról, hogy a 27 mint a három harmadik hatványa a Szentháromságra utal.

Ha mindez még nem volna elég, North a festmény bizonyos pontjait összekötve egy hatágú Dávid-csillagot, avagy Salamon pecsétjét, továbbá egy horoszkóp-négyzetet is felvázol – az utóbbi éppen a műszerek alapján azonosított húsvéti időpont konstellációját mutatja: „Nagypéntek legsötétebb órájához” illően a rosszindulatú Szaturnusz erős, míg Jupiter, a vallás bolygója kedvezőtlen helyzetben áll. Holbein nem volt különösebben iskolázott, a geometriai minták és a kimunkált csillagászati rejtvények festménybe ültetésének sem volt mestere – bár North meggyőzően bizonyítja, hogy a csillagászati ismeretek a korban az általános műveltség részét alkották –, ezért a festmény tudományos tartalma bizonyosan egy tanácsadó tervét követi. Bár North erre semmilyen közvetlen bizonyítékot nem talál, a királyi udvarban ez idő tájt tevékenykedő Nicholas Kratzer csillagász-matematikust, VIII. Henrik csillagászati műszerkészítőjét véli Holbein tanácsadójának, a kompozíció valódi kialakítójának.

A követek titka nem csupán a már korábbi elemzők által is tárgyalt apró részletekre összpontosít, az elszakadt húrra vagy a résnyire nyitott könyv oldalára. Feltárja, milyen politikai jelentősége van a földgömbön Amerika partvonalai feltüntetésének, hogyan lehet a korban bevett módon leolvasni a csillagászati műszereket (a polihedriális napórát, a kvadránst, a hengeres napórát, az éggömböt és a torquetumot), miért vannak ezek látszólag rosszul beállítva, mi a lutheránus énekeskönyv szerepe a kép alsó részén, miért éppen ezek a hangszerek vannak a képen, s milyen kozmológiai jelentőséget hordoz a padló geometriai mintázata.

A követek titka – a lelkes ismertetők és a nem szakmai, hanem inkább általános szintű fanyalgások, hitetlenkedések mellett – pontos, szakszerű kritikát is kapott. Northot szakmai felkészültsége, a reneszánsz csillagászati műszerei terén való jártassága miatt vesszük komolyan; éppen ezért különös jelentőségű Giles Hudson recenziója (Annals of Science, 60 [2003], 201–205. old.), amely több szinten is támadja a könyv érvrendszerét. Először is azt állítja, hogy North a legkevésbé sem konvencionális módon értelmezi a műszerek idő- és szélességi adatait, más szóval olyan – talán védhető, de korántsem bevett – leolvasási technikát alkalmaz, amely – bizonyos adatokat figyelmen kívül hagyva, apróbb eltéréseket pedig elhanyagolva – alátámasztja elméletét. Másodszor, folytatja Hudson, a festményre illesztett egyenesek és egyéb geometriai formák csak igen nagyvonalú közelítésben metszik a North által azonosított pontokat: A követek titkának értelmezési bravúrja kellően vastag ceruzával egy múzeumi poszter rekonstrukción könnyen megismételhető, a festmény valódi méreteit alapul véve azonban már csak közelítés. (A hatszög például sehogy sem illeszthető egyszerre háromnál többre az őt kijelölő kilenc pont közül.) Azt elismeri, hogy North legfontosabb egyenese, a Krisztus fejére mutató vonal valóban metszi a szükséges pontokat. Itt azonban a 27°-os szöggel kapcsolatban támaszt kifogást, ez ugyanis – attól függően, hogy melyik, a festmény műszerei által jelzett horizontot választjuk referencia egyenesül – inkább 25, mint 27°. Hudson egyébként sincsen meggyőződve a 27-es szám fontosságáról voltáról, mint megjegyzi, az aritmetikakönyvben található összegeket a 27 mellett a 21, a 24 és a 28 is kiválóan osztja. Noha dicséri Northot azért, mert kellő részletességgel dokumentálta a csillagászati-matematikai műveltség szerepét Holbein környezetében, a Kratzer közreműködésére vonatkozó érveket elveti. Szerinte az egyik követ nem is George de Selve, Lavaur püspöke, hanem – mint egyes korai értelmezésekben is – Jean de Dinteville fivére, François, Auxerre püspöke, aki valóban sokkal inkább ismert volt lelkesedéséről a csillagászati és mechanikai művészetek iránt, mint de Selve.

Hogy kinek van igaza az egyébként ugyanazon a kutatási területen versengő szerzők vitájában, nehéz volna eldönteni. Ám nem kell North érvelését minden részében elfogadnunk ahhoz, hogy élvezzük a könyvét, és meggyőződjünk arról, hogy ez a festmény bizony több rejtett információt tartalmaz, mint hittük.

Talán a horoszkóp festményre fektetése elsietett, lehet, hogy a hatszög csak erőszakoltan illeszthető a kép stratégiai pontjaira, de a két – a vízszintessel 27°-os szöget bezáró – egyenes mintha valóban kijelölné számunkra azt a pontot, ahonnan nemcsak a koponya nyeri vissza igazi alakját, de Krisztus szemébe tekintve a festmény „valódi üzenetét” is megértjük. Annyi bizonyos, hogy North nyújtja talán a legalaposabb elemzést Holbein festményéről: elhelyezi a képet történeti kontextusában, és rendkívül informatív körképet kínál a festmény elkészültének politikai, vallásos, kulturális, tudományos és mágikus kontextusáról. 


A festményen szereplő titkos üzenetekről itt lehet többet olvasni magyarul, és itt angolul.

Forrás:http://kripto.blog.hu/2015/03/07/rejtjelek_a_hires_festmenyen