A hang, mint ősi építő technológia 2.

A cikk előző részében olyan elméletek lehetőségei vetődtek fel, amelyek választ adhatnak arra, hogy az ősi építők hogyan emelhették fel azokat az építményeket, melyeket még ma, a 21. századi technológia felhasználásával sem lennénk képesek megtenni.

A hang, illetve az általa keltett rezgés azonban nemcsak gigantikus méretű kövek mozgatására alkalmas. Nézzük meg, hogy milyen, a hanggal kapcsolatos, további tudás birtokában voltak őseink.




Nem messze a gízai fennsíktól, Szakkarában áll Dzsószer fáraó lépcsős piramisa. Ez a piramis úgy lett megépítve, hogy a föld alatt ugyanakkora kiterjedése van, mint a föld felett: azaz meg lett „kettőzve”, a föld alatt található a piramis „tükörképe”. Az igen nagy kiterjedésű területen elhelyezkedő, föld alatti kamráiban összesen 40 000 tárgyi lelet közül, kb. 30 000 alabástromból, rózsakvarcból, dioritból és bazaltból készült, különböző méretű és formájú vázát találtak. Anyaguk szinte kártyalap vastagságú, ami igen fejlett kézművességre és művészi ügyességre vall. A régészeknek elképzelésük sem volt arról, hogy hogyan készíthették ezeket, de arról még kevésbé, hogy mire használtak az egyiptomiak ennyi vázát?!


Már a kövek megmunkálásának módja is egy talány. A különös szépségű, rózsaszínű rózsakvarccal ugyanis nagyon nehéz dolgozni, mert könnyen törik. A bazalt nagyon kemény vulkáni kőzet, a núbiai diorit pedig az egyik legkeményebb anyag a földön. Ezeket, a mai ismereteink szerint csak acélvésővel lehet megmunkálni, ám az ismert egyiptomi leletek között ilyen nem szerepel, ásatások során csak rézből készült eszközök kerültek elő, de ez a fém annyira puha, hogy kő megmunkálására egyáltalán nem alkalmas. Akkor mégis, milyen eszközt használhattak az egyiptomiak?

Az egyiptológusok tagadják, hogy titok rejlik a vázák készítése mögött, de minden általuk felkínált lehetőségről kiderült, hogy az nem állja meg a helyét, feltételezésüket semmilyen kísérleti bizonyíték nem támasztja alá. Úgy tűnik, hogy csak egyetlen technológia kínálhat megoldást a vázák készítésének módjára: ilyen vázákat ma is készíthetünk, de csakis a hangsebességnél gyorsabb, hipermodern fúrók segítségével! És hogy mire használhatták ezeket a vázákat? Nos, ez is a hanggal, mint rezgéssel van kapcsolatban. A vázák anyaga, formája és a bennük található folyadék határozta meg azt a hangot, ill. rezgési frekvenciát, amelyre a kamrák, ahol ezeket megtalálták, hangolva voltak. A legtöbb helység például az F-hangon rezgett, ez a bolygónk rezgési frekvenciája. A papok ezeket a hangrezgéseket saját fejlődésükhöz használták fel, ezekben a kamrákban töltekeztek. A különböző zenei hangok-az általuk kibocsátott rezgések általhatással vannak az emberi aurára, képesek annak rezgésszámát változtatni.

Ha emeljük a körülöttük levő elektromágneses tér, vagyis az aura rezgésszámát, akkor az kihat egyrészt a tudatukra, másrészt pedig a fizikai testükre. Ma már tudjuk (illetve mindig is tudtuk, csak ma már tudományos körök el is ismerik), hogy hangrezgéssel gyógyítani is lehet. A betegség tulajdonképpen „elhangolódást” jelent, s a megfelelő hangrezgés előidézésével újra lehet hangolni az auránkat. Amikor Flinders Petrie 27 évesen Egyiptomba érkezett, ámulattal kezdte felfedezni a Nagy Piramis titkait. Petrie egyébként arról volt híres, hogy nagyon alapos méréseket végzett és a bizonyítékokat szigorúan tudományos alapon tanulmányozta. Ő fedezte fel – többek között – a Nagy Piramis méretei és a pi értékének összefüggéseit, ő mérte fel először, hogy a burkolókövek közötti hézagok átlagos vastagsága csak 0,5 mm, és ő volt az, aki kutatásokat folytatott a piramis belsejében, az ún. Királyi Kamrában, ahol is a szarkofágot vizsgálta meg közelebbről. A szarkofág, melyet egyetlen kőtömbből faragtak ki, a mai napig őrzi a megmunkálás jeleit, mégpedig valamilyen, fűrészhez hasonlatos szerszámét. Ha feltételezzük, hogy fűrésszel dolgoztak az egyiptomiak, akkor – Petrie mérései szerint – annak a szerszámnak 2,7 m hosszúnak kellett volna lennie. Világos, hogy egy ember felemelni sem tudna ekkora szerszámot, nemhogy használni is azt. Petrie felvetette, hogy a fűrész fogai gyémántból készülhettek, hiszen az elképzelhetetlen, hogy bronzfűrészt használtak az egyiptomiak, mert az nem tudja keresztül vágni a gránitot. Manapság az iparban gyakran használnak gyémántvégű vágóélet és fúrót, de a mai ismereteink szerint, Egyiptomban akkoriban nem ismerhették a gyémántot.

Petrie azt is felfedezte, hogy a szarkofág belsejét is valamilyen fúróval vájták ki. Kiszámította, hogy legalább 2 tonnás (!) nyomást kellett volna kifejteni a fúróval ahhoz, hogy azon a grániton áthaladjanak. Petrie nem találta meg a választ arra, hogy hogyan munkálták meg a szarkofágot, az egyiptológusok pedig elintézték ezt a kérdést azzal, hogy egyszerűen nem is törődnek a problematikával. A későbbiekben egy brit író, Christopher Dunn, aki egyébként iparosként kezdte a pályafutását, Petrie felfedezésének nyomába eredt. Annyira érdekelte ez a probléma, hogy elhatározta, hogy további kutatásokat végez. Az eredmények, amiket kapott, annyira megdöbbentette, hogy megosztotta azokat több másik mérnökkel is, és mindannyian ugyanarra jutottak, mint a szakkarai vázák esetében: az egyiptomiaknak a hangsebességnél is gyorsabb fúrókat kellett használniuk.

Nem messze Gízától, az ősi Memphisz mellett található Egyiptom egyik legmisztikusabb objektuma, a Szerapeum, mely talányosabb, mint maga a Nagy Piramis. A Szerapeum egy furcsa katakomba rendszer, mely több kilométer hosszan szeli át a területet – a föld alatt. Az idelátogatókban, akik szembesülnek az itt található szarkofágok méreteivel és nem utolsó sorban azok megmunkálásának minőségével, azokban egyszerre rengeteg kérdés merül fel. Ezek az egyenként 4 méter hosszú, 2,3 méter széles és 3,3 méter magas „koporsók”, egyetlen tömbből lettek kifaragva és egyenként 80 tonnát nyomnak, csak a fedőlapok 35 tonnásak!


Mérnöki pontossággal vannak kifaragva a kövek: tökéletes a derékszög a fedő- és az oldalsó lapok illeszkedésénél, illetve az egymással szemben lévő oldallapok teljesen párhuzamosak. Mindez úgy, hogy belül tükörsima felületet találunk. Hogyan lehetséges, hogy az akkori technikai eszközökkel ilyen tökéletes felületet értek el? Egyáltalán: miként mozgatták több száz kilométeren át ezeket a hatalmas gránittömböket, hogy vitték le a föld alá? Esetleg varázslat erejével levitáltatták a köveket és így mozgatták azokat a gravitáció ellenére? Talán erre a rejtélyre is választ adhat a fentiekben vázolt technológia ismerete. Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy ha igaz, az, hogy az egyiptomiak ilyen fejlett technológiákat alkalmaztak (lásd:  A hang, mint ősi építő technológia 1. c. cikket), akkor az hova veszett? És egyáltalán, honnan kapták ezt a tudást az egyiptomiak?

Nos, erre már több írásomban utaltam. Ma már nem titok (hiszen erről számos hieroglif, falvéset és más egyéb lelet tanúskodik), hogy az ókori egyiptomiaknak élő kapcsolatuk volt a földönkívüliekkel. Az egyiptomi mitológiából ismert istenek, félistenek valójában idelátogató földönkívüliek voltak, akik nemcsak tudást adták át az emberiségnek, hanem kézzelfogható eszközöket is, amelyeket aztán az egyiptomiak megtanultak használni. Ám eljött az idő, amikor ezek a félistenek úgy döntöttek, elhagyják Egyiptom földjét, mert az emberi faj tökéletesítését megcélzó tervük nem vált be. Akkoriban néhány, valódi látó pap képes volt olvasni az idők jeleiből, és úgy döntöttek, hogy Egyiptomot „be kell zárni” egy időre. Akkor történt, hogy az istenektől kapott tudást és eszközöket gondosan elrejtették, mert a papok tudták, hogy olyan korszak következik az emberiség életében, hogy ha ezek „illetéktelen” kezekbe kerülnek, akkor nem arra fogják felhasználni azokat, amelyre hivatottak, sőt, vissza is élhetnek vele.

Egészen biztosan nem véletlen, hogy oly sok a ködösítés az ősi tudás körül, hiszen valakiknek az áll érdekében, hogy az emberiség ne ébredjen fel ebből a „szendergésből”. De itt az ideje, hogy felnyissuk szemeinket, és észrevegyük, mi folyik körülöttünk!

Véleményem szerint a Sors úgy rendezte, hogy ha ez a ráébredés megtörténik, és ezt képes lesz magában tudatosítani is az emberiség, és képes lesz tenni is érte, akkor újra birtokba vehetjük ezt a tudást.
Ám amíg ez nem történik meg, addig Ízisz fátyla sem lebben fel. Marad a homály és a megvezetés….



Forrás: http://ebredezok.hu/2015/03/a-hang-mint-osi-epito-technologia-2/