A hang, mint ősi építő technológia 1.

Évszázadok, sőt évezredek óta talány, hogy az ősi piramisépítő kultúrák hogyan emelték fantasztikus építményeiket, Kínától Egyiptomig, a Stonehenge-n át a maja piramisokig, szerte a világon. 

Milyen technológiát használtak vajon? 

Mert, hogy nem rabszolgák százainak verejtékes munkájának köszönhető, hogy ezek az építmények állnak, az egészen biztos. Számos elmélet született már arra vonatkozóan, hogy például Egyiptom Nagy Piramisát hogyan építették meg. 


Még a legdogmatikusabb egyiptológusok is elismerik, hogy nincs teljesen kielégítő válasz arra, hogyan történt ez valójában. Egyik eddig felvetett teória sem állta meg a helyét, a sok, kudarcot vallott modellezéses kísérletről nem is beszélve. Vizsgáljunk meg most egy lehetséges elméletet, ami talán elsőre hihetetlennek tűnik, de – véleményem szerint – mégiscsak lehet benne valami. 

Egy arab legenda szerint a piramisokat hangok segítségével építették fel. Az egyiptomi papok varázsigéket írtak papirusztekercsekre, melyeket a masszív kőtömbök alá rejtettek. Amikor szerették volna elmozdítani a követ, megsuhintották azt egy speciális pálcával, amitől a kő egy nyíllövésre előrecsúszott. Ezzel a módszerrel még a legnehezebb gránittömböt is könnyedén szállíthatták a távoli Asszuán kőbányáiból. Vajon ez a bizonyos „pálca” esetleg hangvillaként működött, olyan rezonanciát keltve, amely felemelte a követ? A papok a hangrezgések segítségével egyre magasabbra juttatták fel a tömböket, melyeket azután a munkások kézi erővel igazítottak a helyükre, de nagyon megkönnyítette munkájukat, hogy azokat olyan könnyűnek érezték, mint a tollpihét. Érdekes elképzelés, de vajon találunk-e bizonyítékot arra, hogy ilyen módszerrel építkezhettek őseink, akár a közelben, akár máshol a világon? 

A bolíviai Altiplanon található a világ egyik legtitokzatosabb városának, az ősi Tiahuanacónak romjai, mely egy mely egy hosszú, sekély, kb. 5 km széles és alacsony hegyekkel övezett völgyben helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága 384.000 m. Senki nem tudja pontosan, hogy mikor alapították a várost. A legkonzervatívabb tudósok úgy vélik, hogy Kr.e. 150 körül, de sokan úgy vélik, hogy ennél legalább 2000 évvel korábban kezdődtek ott az építkezések. Sőt, az egyik régész, Arthur Posnansky, egyenesen Kr.e. 15 000-re becsüli a város keletkezésének idejét, s ezt, kutatásai alapján, megerősítette egy német csillagász, Rolf Müller is. Bármilyen régi legyen is a város, impozáns építményei bámulatos méreteket öltöttek. Egy erődítményszerű épülete például, 198 x 183 m, ami körülbelül megfelel a londoni Tower méretének. 134 x 180 m-es Naptemploma pedig akkora, mint a Trafalgar tér. Az építők óriási homokkő és andezit-tömböket használtak, melyek közül előkerültek 65 tonnás tömbök is! 

Hogy hogyan faragták ezeket, hogyan szállították és hogyan emelték őket a helyükre, máig rejtély. Vésőnyomok nem látszanak köveken. Az építkezéshez használt homokkövet 16 km-el arrébb bányászták, az andezitet pedig egy 80 km-el távolabb fekvő, már nem működő vulkán lejtőiről nyerték. Vajon hogyan szállították ezeket az építkezés helyszínére? Semmi jel nem utal arra, hogy ismerték volna a kereket… Kizárt az is, hogy a kőóriásokat kézi erővel vontatták fel a hegyre, majd emberi erővel illesztették a helyükre, hiszen a levegő ebben a magasságban már olyan ritka, hogy a legkisebb erőfeszítés is nehézlégzést okoz. 



De akkor mégis hogyan épült fel Tiahuanaco? 

Az ott élő aymara indiánok azt mesélték a spanyol hódítóknak, hogy a város köveit csodálatos módon, trombitaszó segítségével szállították el és emelték a magasba. 
Tiahuanaco rejtélyes építőihez hasonlóan a maják is monumentális kőalapokat emeltek építkezéseik során. A Yucatán-félszigeten található uxmali templom együttes megépítését a helyi legenda egy, a történelmi kor előtt létezett kicsiny népnek tulajdonítja, akik szintén a hang segítségével mozgatták és szállították a masszív kőtömböket. Ebben az esetben azonban trombitaszó helyett az ember által képzett hangot használtak: az építők egyszerűen fütyültek, hogy a helyükre illesszék a köveket. Mind a módszer, mind a nép odaveszett az özönvíz során. A görög mitológiában is találunk példát a hangok használatára. Amphion, Jupiter fia, képes volt hatalmas köveket mozgatni úgy, hogy egy lantot pengetett. Stonehenge-ről is született egy legenda, mely szerint az egész kőkört ír földről szállította ide a druida Merlin. Minden egyes kő úgy repült a helyére, amikor Merlin egy varázsigét énekelt. 
Azt tudjuk, hogy az ősi legendáknak igenis sok valóságalapja van. 

De vajon létezik, hogy ezzel a technológiával építkeztek az ősi építők? 

Egy népi bölcsesség szerint csak a tiszta szívűek hallhatják a denevérek hangját. Van ebben valami, hiszen felnőtté válásunk során, miközben gyermeki tisztaságunk „beszennyeződik”, lassan elveszítjük tisztán hallásunkat; egyre nehezebben érzékeljük a magasabb tartományba eső hangokat. A denevér hangja rendkívül magas; míg a gyermekek még könnyen meghallják, a felnőttek már nem. A denevérek által kibocsátott hangok többnyire az ultrahang-tartományba esnek, és csak speciális eszközökkel mérhetőek. Az 1970-es évek elején egy brit zoológus, aki ilyen eszközzel tanulmányozta a denevérek hangját, útban hazafelé hajnaltájt egy kőcsoport mellett haladt el. Nagy megdöbbenésére műszerei erős, rendszeres és gyors impulzusokat jeleztek, amikor a felkelő nap sugarai elérték a köveket. A zoológus megosztotta felfedezését más tudósokkal is, és az így felállt kutatócsoport összeállított egy saját, széles spektrumú ultrahang-detektort. 1978 októberében fel is állították a mérőműszert az oxfordshire-i Rollright Stones köveinél. 

Egy kora hajnalon, amint a nap felkelt, a berendezés ismétlődő, gyors impulzusokat jelzett a Kingstone körül (ez a különálló ménhír egy picivel távolabb található Rollright Stones kőkörétől). Az elkövetkező négy év során a kutatók országszerte több megalitikus lelőhelyet vizsgáltak meg, és azt tapasztalták, hogy azok is ultrahangokat bocsátanak ki. Számos összehasonlító mérést végeztek más építményeken, sőt még természetes erdőkben is, de ezt a jelenséget másutt nem tapasztalták. A felfedezésből arra következtettek, hogy ezeket a megalitikus kőköröket azért építették, hogy ultrahangot bocsássanak ki – más szóval: a mérhető impulzusoknak célja volt. Van azonban még egy érdekessége ezeknek a kőköröknek. További, különböző műszerekkel végzett kísérletek során megállapították, hogy a körben elhelyezkedő kövek által közrefogott területek le vannak „szigetelve”. A kör közepén sem radioaktív sugárzás nem mérhető, sem mágneses aktivitás. Ez mind azt jelzi, hogy az ősi építők széleskörű ismerettel rendelkeztek az ultrahangról és a sugárzás különböző fajtáiról. Nagy-Britannia megalitikus színhelyei önmagukban azonban nem bizonyítják, hogy őseink képesek voltak a hangot építkezések során is alkalmazni. Ehhez egy kicsit messzebbre kell utaznunk. 

A német Theodore Illion azon kevés európai utazók egyike, aki 1934-ben eljutott Tibetbe. Beutazta az egész országot miközben rengeteg érdekes dolgot halott az ott élőktől. Miután visszatért Németországba, kalandjait könyv formájában adta közre. ebből kiderül, hogy Illion is a rejtélyek, titkok rajongója volt, de emellett egészségesen szkeptikus is. Az általa írt könyv legfrissebb kiadásának illusztrációi között található két igen érdekes rajz. Ezeket valójában egy svéd orvos leírása alapján készítette, aki szintén járt Tibetben és szemtanúja volt a képeken leírt szertartásnak. A diagramok egyikén különös helyzetben álló embercsoport látható, akik között egy szerzetes alakja vehető ki, aki egy hatalmas, fakeretre függesztett dobot ver. A második diagram az első leegyszerűsített változata, de ezen egy kőtömb röppályája is látható, amint felemelkedik a sziklára. 

A képek magyarázata szerint az ábrázolás tibeti szerzeteseket ábrázol, akik a dobolás révén akusztikus levitációs módszert alkalmaznak, hogy köveket emeljenek a magasba. A leírás szerint 13 dobot és 6 kürtöt helyeztek el egy 90 fokos íven egy tál alakú kő körül, melyben előzőleg egy 1,5 x 1 x 1 m méretű követ helyeztek el. Minden egyes hangszer mögött 8-10 szerzetes sorakozott fel egy vonalban. A körív közepén három szerzetes állt dobokkal. A középsőnek még egy kisebb dob lógott a nyakában is. A többi dobot fakeretre függesztették fel. A nagyobb dobokat tartó szerzetesek mellett 3 méteres trombitákkal egyensúlyozó szerzetesek következtek. Utánuk pedig ismét keretre függesztett dobokkal felszerelt szerzetes sorakozott fel. 

Kezdetben lassú ritmusban játszottak, majd az ütem egyre erősödött, gyorsult, egészen addig, amíg a hang folyamatosnak nem hallatszott. 3- 4 percig semmi sem történt, ám ezután a tál közepén fekvő kő megingott, majd ahogy a szerzetesek egyre magasabbra emelték hangszereiket, a kő is egyre magasabbra emelkedett, mintha láthatatlan kezek emelték volna fel! A hang végig változatlan maradt, egészen addig, míg a kő el nem érte a kívánt magasságot, ekkor a hang hirtelen abbamaradt, a kő pedig a „helyére” huppant. Óránként 5-6 kőtömböt tudtak így a helyükre emelni. Bizonyos, hogy ebben a „rituáléban” fontos volt az emberek és a hangszerek geometrikus elhelyezkedése és száma, valamint a dobok mérete, anyaga és az általuk kibocsátott hang intenzitása és magassága. 

Ennek a „technológiának” a használata valójában nem valami misztikus dolog. A fenti történetek mind azt bizonyítják, hogy az ősi építők olyannyira harmóniában éltek az őket körülvevő természettel, hogy ismerték az anyag és a tér valódi szerkezetét, egészen pontos ismerettel rendelkeztek az energiákról, így azokat használni is tudták. Maga a technológia nem veszett el, csak ahogyan az ember kezdett egyre jobban eltávolodni a természettől, ahogy fokozatosan átalakult a gondolkodásunk, mondhatni egyre materiálisabb lett, egyszerűen nem emlékszünk ezekre a dolgokra, nem tudjuk „előhívni” ezt a tudást. 

A hangrezgést, mint technológiát azonban nemcsak megalitikus építkezésekhez használták, de erről a következő cikkemben fogok írni… 

folytatása következik

Forrás: Herbie Brennan: Az ókori Egyiptom titkos története
http://ebredezok.hu/2015/02/a-hang-mint-osi-epito-technologia-1/







http://ebredezok.hu/2015/03/a-hang-mint-osi-epito-technologia-2/












Évszázadok, sőt évezredek óta
talány, hogy az ősi piramisépítő
kultúrák hogyan emelték
fantasztikus építményeiket,
Kínától Egyiptomig, a
Stonehenge-n át a maja
piramisokig, szerte a világon.
Milyen technológiát használtak
vajon? Mert, hogy nem
rabszolgák százainak verejtékes
munkájának köszönhető, hogy ezek az építmények állnak, az egészen biztos.
Számos elmélet született már arra vonatkozóan, hogy például Egyiptom Nagy
Piramisát hogyan építették meg. Még a legdogmatikusabb egyiptológusok is elismerik,
hogy nincs teljesen kielégítő válasz arra, hogyan történt ez valójában. Egyik eddig felvetett
teória sem állta meg a helyét, a sok, kudarcot vallott modellezéses kísérletről nem is
beszélve. Vizsgáljunk meg most egy lehetséges elméletet, ami talán elsőre hihetetlennek
tűnik, de – véleményem szerint – mégiscsak lehet benne valami.
Egy arab legenda szerint a piramisokat hangok segítségével építették fel. Az egyiptomi
papok varázsigéket írtak papirusztekercsekre, melyeket a masszív kőtömbök alá rejtettek.
Amikor szerették volna elmozdítani a követ, megsuhintották azt egy speciális pálcával,
amitől a kő egy nyíllövésre előrecsúszott. Ezzel a módszerrel még a legnehezebb
gránittömböt is könnyedén szállíthatták a távoli Asszuán kőbányáiból. Vajon ez a
bizonyos „pálca” esetleg hangvillaként működött, olyan rezonanciát keltve, amely
felemelte a követ? A papok a hangrezgések segítségével egyre magasabbra juttatták fel
Kezdőlap Rólunk Ajánlásaink Szerzőink Programok2015. 03. 11. A hang, mint ősi építő technológia 1. | Ébredezők.hu
http://ebredezok.hu/2015/02/a­hang­mint­osi­epito­technologia­1/ 2/9
a tömböket, melyeket azután a
munkások kézi erővel igazítottak a
helyükre, de nagyon
megkönnyítette munkájukat, hogy
azokat olyan könnyűnek érezték,
mint a tollpihét.
Érdekes elképzelés, de vajon
találunk-e bizonyítékot arra,
hogy ilyen módszerrel
építkezhettek őseink, akár a
közelben, akár máshol a
világon?
A bolíviai Altiplanon található a
világ egyik legtitokzatosabb
városának, az ősi
Tiahuanacónak romjai, mely egy
mely egy hosszú, sekély, kb. 5 km
széles és alacsony hegyekkel
övezett völgyben helyezkedik el.
Tengerszint feletti magassága
384.000 m. Senki nem tudja
pontosan, hogy mikor alapították a
várost. A legkonzervatívabb tudósok úgy vélik, hogy Kr.e. 150 körül, de sokan úgy vélik,
hogy ennél legalább 2000 évvel korábban kezdődtek ott az építkezések. Sőt, az egyik
régész, Arthur Posnansky, egyenesen Kr.e. 15 000-re becsüli a város keletkezésének
idejét, s ezt, kutatásai alapján, megerősítette egy német csillagász, Rolf Müller is.
Bármilyen régi legyen is a város, impozáns építményei bámulatos méreteket öltöttek. Egy
erődítményszerű épülete például, 198 x 183 m, ami körülbelül megfelel a londoni Tower
méretének. 134 x 180 m-es Naptemploma pedig akkora, mint a Trafalgar tér. Az építők
óriási homokkő és andezit-tömböket használtak, melyek közül előkerültek 65 tonnás
tömbök is!
Hogy hogyan faragták ezeket, hogyan
szállították és hogyan emelték őket a
helyükre, máig rejtély. Vésőnyomok nem
látszanak köveken. Az építkezéshez
használt homokkövet 16 km-rel arrébb
bányászták, az andezitet pedig egy 80 kmrel
távolabb fekvő, már nem működő vulkán
lejtőiről nyerték. Vajon hogyan szállították
ezeket az építkezés helyszínére? Semmi jel
nem utal arra, hogy ismerték volna a
kereket… Kizárt az is, hogy a kőóriásokat kézi erővel vontatták fel a hegyre, majd emberi2015. 03. 11. A hang, mint ősi építő technológia 1. | Ébredezők.hu
http://ebredezok.hu/2015/02/a­hang­mint­osi­epito­technologia­1/ 3/9
erővel illesztették a helyükre, hiszen a levegő ebben a magasságban már olyan ritka, hogy
a legkisebb erőfeszítés is nehézlégzést okoz.
De akkor mégis hogyan épült fel Tiahuanaco?
Az ott élő aymara indiánok azt mesélték a spanyol hódítóknak, hogy a város köveit
csodálatos módon, trombitaszó segítségével szállították el és emelték a magasba.
Tiahuanaco rejtélyes építőihez hasonlóan a
maják is monumentális kőalapokat emeltek
építkezéseik során. A Yucatán-félszigeten
található uxmali templom együttes
megépítését a helyi legenda egy, a
történelmi kor előtt létezett kicsiny népnek
tulajdonítja, akik szintén a hang
segítségével mozgatták és szállították a
masszív kőtömböket. Ebben az esetben
azonban trombitaszó helyett az ember
által képzett hangot használtak: az építők egyszerűen fütyültek, hogy a helyükre
illesszék a köveket. Mind a módszer, mind a nép odaveszett az özönvíz során.
A görög mitológiában is találunk példát a hangok használatára. Amphion, Jupiter fia,
képes volt hatalmas köveket mozgatni úgy, hogy egy lantot pengetett.
Stonehenge-ről is született egy legenda, mely szerint az egész kőkört ír földről szállította
ide a druida Merlin. Minden egyes kő úgy repült a helyére, amikor Merlin egy varázsigét
énekelt.
Azt tudjuk, hogy az ősi legendáknak igenis sok valóságalapja van. De vajon létezik,
hogy ezzel a technológiával építkeztek az ősi építők?
Egy népi bölcsesség szerint csak a
tiszta szívűek hallhatják a
denevérek hangját. Van ebben
valami, hiszen felnőtté válásunk
során, miközben gyermeki
tisztaságunk „beszennyeződik”,
lassan elveszítjük tisztán
hallásunkat; egyre nehezebben
érzékeljük a magasabb
tartományba eső hangokat. A
denevér hangja rendkívül magas;
míg a gyermekek még könnyen meghallják, a felnőttek már nem.
A denevérek által kibocsátott hangok többnyire az ultrahang-tartományba esnek, és csak
speciális eszközökkel mérhetőek. Az 1970-es évek elején egy brit zoológus, aki ilyen
eszközzel tanulmányozta a denevérek hangját, útban hazafelé hajnaltájt egy kőcsoport2015. 03. 11. A hang, mint ősi építő technológia 1. | Ébredezők.hu
http://ebredezok.hu/2015/02/a­hang­mint­osi­epito­technologia­1/ 4/9
mellett haladt el. Nagy megdöbbenésére műszerei erős, rendszeres és gyors impulzusokat
jeleztek, amikor a felkelő nap sugarai elérték a köveket. A zoológus megosztotta
felfedezését más tudósokkal is, és az így felállt kutatócsoport összeállított egy saját, széles
spektrumú ultrahang-detektort. 1978 októberében fel is állították a mérőműszert az
oxfordshire-i Rollright Stones köveinél.
Egy kora hajnalon, amint a nap felkelt, a
berendezés ismétlődő, gyors impulzusokat jelzett
a Kingstone körül (ez a különálló ménhír egy
picivel távolabb található Rollright Stones
kőkörétől). Az elkövetkező négy év során a
kutatók országszerte több megalitikus lelőhelyet
vizsgáltak meg, és azt tapasztalták, hogy azok is
ultrahangokat bocsátanak ki. Számos
összehasonlító mérést végeztek más
építményeken, sőt még természetes erdőkben is,
de ezt a jelenséget másutt nem tapasztalták. A
felfedezésből arra következtettek, hogy ezeket a
megalitikus kőköröket azért építették, hogy
ultrahangot bocsássanak ki – más szóval: a
mérhető impulzusoknak célja volt.
Van azonban még egy érdekessége ezeknek a kőköröknek. További, különböző
műszerekkel végzett kísérletek során megállapították, hogy a körben elhelyezkedő kövek
által közrefogott területek le vannak „szigetelve”. A kör közepén sem radioaktív
sugárzás nem mérhető, sem mágneses aktivitás. Ez mind azt jelzi, hogy az ősi építők
széleskörű ismerettel rendelkeztek az ultrahangról és a sugárzás különböző fajtáiról.
Nagy-Britannia megalitikus színhelyei önmagukban azonban nem bizonyítják, hogy őseink
képesek voltak a hangot építkezések során is alkalmazni. Ehhez egy kicsit messzebbre
kell utaznunk.
A német Theodore Illion azon kevés
európai utazók egyike, aki 1934-
ben eljutott Tibetbe. Beutazta az
egész országot miközben rengeteg
érdekes dolgot halott az ott élőktől.
Miután visszatért Németországba,
kalandjait könyv formájában adta
közre. ebből kiderül, hogy Illion is a
rejtélyek, tikok rajongója volt, de
emellett egészségesen szkeptikus
is.
Az általa írt könyv legfrissebb kiadásának illusztrációi között található két igen
érdekes rajz. Ezeket valójában egy svéd orvos leírása alapján készítette, aki szintén járt2015. 03. 11. A hang, mint ősi építő technológia 1. | Ébredezők.hu
http://ebredezok.hu/2015/02/a­hang­mint­osi­epito­technologia­1/ 5/9
Tibetben és szemtanúja volt a képeken leírt szertartásnak. A diagramok egyikén különös
helyzetben álló embercsoport látható, akik között egy szerzetes alakja vehető ki, aki egy
hatalmas, fakeretre függesztett dobot ver. A második diagram az első leegyszerűsített
változata, de ezen egy kőtömb röppályája is látható, amint felemelkedik a sziklára.
A képek magyarázata szerint az
ábrázolás tibeti szerzeteseket
ábrázol, akik a dobolás révén
akusztikus levitációs módszert
alkalmaznak, hogy köveket
emeljenek a magasba.
A leírás szerint 13 dobot és 6 kürtöt helyeztek el egy 90 fokos íven egy tál alakú kő körül,
melyben előzőleg egy 1,5m x1m x 1m méretű követ helyeztek el. Minden egyes hangszer
mögött 8-10 szerzetes sorakozott fel egyvonalban . A körív közepén három szerzetes állt
dobokkal. A középsőnek még egy kisebb dob lógott a nyakában is. A többi dobot fakeretre
függesztették fel. A nagyobb dobokat tartó szerzetesek mellett 3 méteres trombitákkal
egyensúlyozó szerzetesek következtek. Utánuk pedig ismét keretre függesztett dobokkal
felszerelt szerzetes sorakozott fel.
Kezdetben lassú ritmusban
játszottak, majd az ütem egyre
erősödött, gyorsult, egészen
addig, amíg a hang
folyamatosnak nem hallatszott. 3-
4 percig semmi sem történt, ám
ezután a tál közepén fekvő kő
megingott, majd ahogy a
szerzetesek egyre magasabbra
emelték hangszereiket, a kő is
egyre magasabbra emelkedett,
mintha láthatatlan kezek emelték volna fel! A hang végig változatlan maradt, egészen
addig, míg a kő el nem érte a kívánt magasságot, ekkor a hang hirtelen abbamaradt, a kő
pedig a „helyére” huppant. Óránként 5-6 kőtömböt tudtak így a helyükre emelni. Bizonyos,
hogy ebben a „rituáléban” fontos volt az emberek és a hangszerek geometrikus
elhelyezkedése és száma, valamint a dobok mérete, anyaga és az általuk kibocsátott hang
intenzitása és magassága.
Ennek a „technológiának” a használata valójában nem valami misztikus dolog. A
fenti történetek mind azt bizonyítják, hogy az ősi építők olyannyira harmóniában éltek az
őket körülvevő természettel, hogy ismerték az anyag és a tér valódi szerkezetét, egészen
pontos ismerettel rendelkeztek az energiákról, így azokat használni is tudták. Maga a
technológia nem veszett el, csak ahogyan az ember kezdett egyre jobban eltávolodni a
természettől, ahogy fokozatosan átalakult a gondolkodásunk, mondhatni egyre
materiálisabb lett, egyszerűen nem emlékszünk ezekre a dolgokra, nem tudjuk2015. 03. 11. A hang, mint ősi építő technológia 1. | Ébredezők.hu
http://ebredezok.hu/2015/02/a­hang­mint­osi­epito­technologia­1/ 6/9
A hang, mint ősi építő technológia 2.
Egy eltitkolt információ nyomában…
E.T.-k márpedig léteznek
← Kérd és megadatik! Ébredezők klubja – 2015.02.23. →
„előhívni” ezt a tudást.
A hangrezgést, mint technológiát azonban nemcsak megalitikus építkezésekhez
használták, de erről a következő cikkemben fogok írni…
folyt.köv.
Forrás: Herbie Brennan: Az ókori Egyiptom titkos története