"Tükör-világegyetem", ahol az idő visszafelé halad


Egyes tudósok szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy léteznek olyan párhuzamos univerzumok, ahol az idő visszafelé halad… Ezt persze nehéz emberi ésszel megfelelően értelmezni, hiszen alapvetően az idő megértésével is gondjaink vannak. Az pedig, hogy valahol az időrendiség teljesen másként működik, mint a mi világegyetemünkben, már végképp abszurd és érthetetlen felvetésnek tűnik. 


Célszerű  lenne  összegezni  az  eddigi feltételezések  alapján felvázolt   ősrobbanás-   és világegyetem modellt,  hogy  aztán  könnyebben érthetőek  lehessenek  a  következő  sorok. Tehát abból indultunk ki, hogy a mostani világegyetem összes  anyaga  (illetve  akkor  még  energiája) egy kiterjedés  nélküli  nulldimenziós  pontban tömörült össze. Ezt követően az energia átalakult anyaggá, s antianyaggá. A nagy térsűrűség miatt azonban nem volt stabil ez az állapot, így expandált, s robbant az egész. Ám ennek a robbanásnak dimenziórobbanásnak kellet lennie, hiszen akkor még nem létezett egy   sem, amiben robbanhatott  volna.  A  robbanás  során  két  különböző világegyetem  jött létre:  egy  anyag és egy antianyag. Ezek mindegyike egy állandó   tágulási-összehúzódási   folyamaton   megy   keresztül, egymáshoz viszonyítva fordítottan arányosan.

Amit  azonban  eddig  nem  vizsgáltunk:  a létrejött idődimenziók. Az idő minden  bizonnyal többdimenziós,  s  nem  csak egy, mint ahogy azt mi eddig feltételeztük.  Az ősrobbanásnál azonban a különböző dimenziók elosztódtak a mi  univerzumunk  és  az  antianyagvilág között. Ezeknek száma természetesen attól  függően  nő,  vagy  csökken  az  egyik  helyen,  hogy  az a tágulási-összehúzódási  periódus  mely  szakaszában  van.  Nálunk  a  dimenziók száma növekvőben,  így odaát csökkenőben van. Ha feltételezzük, hogy itt csak az a négy  dimenzió  létezik,  amelyet észlelünk  (három tér, egy idő), akkor az univerzum  tágulásának  lassulásából  kiszámíthatjuk, hány dimenzió létezik.
Mármint mindkét helyen együttesen.

Ezek  száma  megközelítőleg  hat lehet, s ebből három lehetséges variáció adódik.  Vagy  (1)  öt tér, egy idő; (2) négy tér, kettő idő; (3) három tér, három  idő.  Bár  matematikailag  mindegyik lehetséges variációnak 33,3% az esélye,  a valóságban azért mégis más a helyzet. Mivel a természet általában szimmetrikus  dolgokat szokott létrehozni, nem lehet ez ebben az esetben sem másképp.   Legalábbis   csekély   az   esélye.   Így   tehát   az   tűnik  a legvalószínűbbnek, hogy három tér- és három idődimenzió létezik, ebből kettő az  antianyagvilágban, a többi pedig nálunk. Ezek szerint az a kettő még két idődimenzió. Az egyiket most hagyjuk, mert még talán el sem tudjuk képzelni, ám a másik nagyon is felfogható számunkra. Röviden és tömören megfogalmazva, odaát   az   idő   a   miénkkel  ellentétes  irányban  halad.  Ezek  szerint megválaszolhatunk  ismét  egy  nagy  kérdést: mi volt az abszolút, az első ősrobbanás  előtt  (hiszen az összehúzódási-tágulási periódusból következik, hogy  már  ősrobbanások  sorozatán  mentünk  keresztül,  vagy  ha nem, akkor fogunk)?

A  válasz  teljesen  egyszerű:  az antianyagvilág volt legelőször, még az ősrobbanás   előtt.  Bár  ez elsőre  elég  meredeknek  hangzik,  hiszen  az ősrobbanásból  eredt  az  antianyagvilág  létrejötte. Ám mivel az az időben hátrafelé  halad,  már  korábban is ott volt, s egyre inkább növekszik ez az időbeli távolság. Tehát a világ kezdete egyre régebbre tolódik. Most térjünk át kicsit a fekete lyukakra. Már régóta él az a feltételezés, hogy hatalmas tömegével  nem csak a teret hajlítja meg, hanem az előbbiekben felvázolt két világ között egy átjárót nyit, egy interdimenzionális nyílást. A megfigyelt fekete  lyukak  erre  az  eredményre  engednek  következtetni. Többek között ugyanis  azt észlelték, hogy az anyag a közelében teljes egészében fénnyé és energiává alakult át.

Ez  pedig csak úgy lenne lehetséges, ha az anyag antianyaggal találkozna. Az pedig honnan is jönne, ha nem az antianyagvilágból. Ez már magában is egy fantasztikus  teória  lenne, annak tudatában azonban, hogy az antianyagvilág velünk  nem  azonos  időben  található meg, a dolog még szenzációsabb. Ekkor ugyanis  feltételeznünk kellene, hogy a fekete lyukak nemcsak a teret, hanem
az  időt  is  meghajlítják. Ezek szerint nagy gravitációs mező használatával lehetséges  az időutazás. Ez azonban sértené az ok-okozat törvényt, hiszen a múltban  okozna  változásokat,  s az megváltoztatná a jelenünket. Vagy talán még  sem  lép  fel  ez  a  paradoxon? 


Forrás:http://iqdepo.hu/dimenzio/28/28-04-16.html - Fillér Ferenc/TFM - 
Hihetetlen Magazin