Csodafegyvernek vélték

Az első világháború eseményei nyilván érdekelték az ufón érkezőket. Harminchárom ország tízmillió halottja, húszmillió sebesültje és a rengeteg pusztítás alighanem rossz bizonyítványt állított ki a Föld-lakókról.
1914-ben a Hold felé tartó ufót láttak, 1915-ben az írországi Ballinasloe lakói háromnegyed órán keresztül figyelhették a “levegőben álló fényes gömböt”.


1917 augusztusában pedig Buenos Aires lakói látták, amint ufó haladt el éjszaka a telihold előtt. Alig ért véget a háború, a Közép-Ázsiába küldött tudományos expedíciók arról értesültek a helyi lakosságtól, hogy az elmúlt években gyakran láttak az égen azonosítatlan repülő korongokat, majd 1922 augusztusában az amerikai expedíció tagjai saját szemükkel is látták a levegőben elhúzó, néhány fényesen csillogó diszkoszt. Ezeket az alakjuk és sebességük miatt senki sem téveszthette össze valamelyik korabeli repülővel.

Aztán mind több lett a repülőgép, az emberek annyira már nem figyeltek fel mindenre, ami a fejük fölött szállt. Így nyilván számos ufót repülőnek véltek, és nem is jegyezték fel a látottakat.

Az első ember, aki repülőgépről látott ufót, Sir Francis Chichester volt, aki később magányos tengerészként lett világhírűvé. 1931-ben világ körüli repülőútja során Ausztrália és Új-Zéland között találkozott egy “ezüstszínű, gyöngy alakú, repülő tárggyal, amely egyenesen felém szállt”, majd elsuhant mellette, és azonnal- el is tűnt a látóteréből. Semmiféle tükröződésről vagy álomról nem lehet szó – Chichester nyitott kabinú (!) gépen szállt, egyedül volt, tehát el sem alhatott repülés közben.

Azelőtt soha nem látott embertömeg mozgott többkontinensnyi területen egyszerre a második világháborúban, miközben szárazföldi, vízi és légi járművek tíz- és tízezrei jártak mindenfelé. Elkerülhetetlennek látszott hát, hogy ha összeütközés nem is, sorozatos megfigyelés azonban legyen. Volt is, csak éppen a harci helyzet miatt az erről szóló jelentéseket általában titkosították.

Az angol vezérkar már 1943-ban különleges kutatócsoportot hívott életre, Massey tábornokkal az élen. Feladata az volt, hogy kikutassa, mik azok a “fénylő gömbök”, amelyek olykor Európa fölött akadályozzák a brit bombázókat. Természetesen kezdetben német találmányra gyanakodtak. Az amerikaiak is találkoztak ilyen szerkezettel, azt hitték, valamilyen rejtélyes módon létrehozott energiagömb, amely a gépekhez érve, majd felrobban. De sohasem ütközött velük, nem tette tönkre a bombák elektromos gyújtóberendezését sem.

Így aztán sokáig nem foglalkoztak az ismeretlen tárgyakkal. Csak amikor a csendes-óceáni háború során (arrafelé mindmáig így emlegetik, amit mi második világháborúnak nevezünk) az amerikaiak a japán szigetek ellen indítottak rohamot – vagyis 1945 elején, tavaszán – már a radaron is láttak jó néhány ufót. Legtöbbször hangsebességgel száguldottak, amire a korabeli vadászgépek, természetesen, nem voltak még képesek. Kezdetben japán repülőnek, valamilyen csodálatos és titokban kifejlesztett találmánynak hitték. Később, amikor látták, hogy az ufó nem támadja a légierő gépeit, felbátorodtak.

Miközben a szövetségesek Észak-Afrikában partra szálltak, két napon és két éjszakán át láthatták a diszkosz alakú, fénylő tárgyat a levegőben. A hadműveleti terület fölött függött és “figyelt” (?). Aztán jött a koreai háború, és már a kezdetén, 1950-ben akadt amerikai pilóta, aki több cilinder (henger) alakú tárgyat is látott a csatatér fölött röpködni, de egyiket sem lehetett lelőni vagy utolérni.

Azért Európában nem volt ilyen egyszerű a helyzet még a háború vége felé sem. Mint majd látni fogják, nemegyszer a hadsereg légfőbb vezetősége és az élenjáró hírközlő szervek arról számoltak be, hogy az “ellenségnek” ismét valamiféle új, minden eddiginél rémisztőbb fegyver jutott a birtokába, amellyel “hős katonáinknak” fel kell majd venniük a versenyt…

Forrás: tvr-hét/nemere.hu/enigmatv