A Darlingtoni Múmia

A  kutatók  manapság sokat vitatkoznak az idő fogalmáról. Sejteni lehet - hisz  biztosan tudni aligha -, hogy a világegyetemben különböző tulajdonságú terek (dimenziók) is léteznek. E terekben az idő (vagy idők) is rendelkezhet más tulajdonságokkal, mint a mi világunkban. Például elképzelhető, hogy itt-ott  az  idő  lassabban  vagy  gyorsabban  múlik, esetleg ellenkező irányban halad. Természetesen mindehhez az összehasonlítási alapot az egyetlen igazán ismert világ - a Föld és az emberek világa - adja.

Elméleti kérdés volt csupán a kis számú, ezzel foglalkozó kutató körében: vajon   előfordulhat-e, hogy  ezek  a  mindenhol  jelenlévő,  de  számunkra érzékelhetetlen terek felbukkanjanak egymásban? Összecsúszhatnak-e, egymásba nyílhatnak-e, ha csak rövid időre is? Ez megmagyarázna sok eltűnést, amelyre egyelőre nincs magyarázat.

Aztán  történt  valami,  ami  ugyan  nem  magyarázott meg semmit, de némi támpontot adott. 1961 novemberében az észak-angliai Darlingtonban David Lowe negyvennyolc  éves  hivatalnok és negyvenkét éves felesége egyik este otthon ült  lakásukban.  A  feleség  hamarosan  megunta  a tévéműsort, és felment a hálószobába.  Lowe még lent maradt. Utólag azt vallotta, valamivel több mint egy  órát  nézte még a filmet. Amint az véget ért, hamarosan Lowe is követte feleségét.

A hálószobában sötét volt és mélységes csönd. Lowe nem is kapcsolta fel a lámpát,  levetkőzött,  és már-már lefeküdt, de furcsa érzése támadt. Gyanús volt,  hogy nem hallotta felesége lélegzését. Így hát mégis felkattintotta a lámpát...

Szörnyű  látvány tárult eléje. A felesége már nem élt. A teste megbarnult és  összeaszott.  Az iszonyodó  férj  az  ágyban egy múmiát talált. Nyitott szájából kiállt hiányos fogsora.

A  rendőrök  és  orvosok  később felfedezték, hogy a holttesten kívül más furcsaságok  is  vannak  a hálószobában.  Az  egyik virágvázában elfeketült növényi maradványokat leltek; ezek valaha régen virágok voltak. De mikor? Az ágynemű  és  a  bútorszövet  is  magán viselte az eltelt hosszú idő nyomait, holott  Lowe-ék  csak  egy  évvel  korábban,  újonnan vásárolták bútoraikat. Feltűnt  még, hogy  a  padlót  és  a  tárgyakat olyan vastag porréteg fedi, amilyen  csak  több  év  alatt  rakódhatott le a szobában. Pedig Lowe-né, az elhunyt feleség még aznap délelőtt is kiporszívózta a hálószobát.

Lowe  felismerte  a  halottban a feleségét, bár az ágyban talált test nem negyvenkét  éves,  hanem jóval  öregebb  asszonyé  volt.  Az  elhunyt saját nagyanyjára  hasonlított,  akit  Lowe  régebben  még ismert.  A  holttestet vizsgáló  szakemberek  az előzményeket nem ismerték; a boncolás során arra a
megállapításra  jutottak,  hogy  a halott körülbelül 85-90 éves nő volt, aki halála  után  legalább 20-30 évig temetetlenül feküdt, és holtteste a száraz levegőn mumifikálódott!

Csakhogy,  mint tudjuk, az asszony - akinek két keze összezsugorodott, és feje  is jóval kisebb volt, mint életében - a halála előtt és után mindössze körülbelül  80  percig volt egyedül a hálószobában. Mi történt hát ezalatt a Lowe-ház  emeletén?  Mitől  szaladt előre az idő legalább 70-75 évvel? Talán
egy  másik dimenzió "csúszott át" a miénkbe, ahol az idő (a miénkhez képest) sokkal  gyorsabban száguld?  Percek  alatt éveket? Lowe felesége elaludt az ágyban,  és  háromnegyed  óra alatt csaknem ötven évvel lett ídősebb, majd - szintén  álmában  - meghalt, és a hátralévő közel fél óra alatt "évtizedeken át"  feküdt  holtan  ágyában?  Lehetséges,  hogy  ennyi idő elég volt neki a teljes mumifikálódáshoz?  És  ha  tényleg  más  -  egészen más! - viszonyok uralkodtak  is a ház emeletén - hát miért csak ott? Semmilyen ehhez fogható, vagy  erre  csak  távolról  emlékeztető  eseményt  nem tapasztaltak  a  ház földszintjén, a szomszédoknál, vagy a tágabb környéken sem.

Az  ügy  annak  idején  nem  kapott  szélesebb nyilvánosságot, de szakmai körökben mindmáig keresik a rejtély megoldását.

Forrás:Nemere István
http://iqdepo.hu/dimenzio/28/28-07-02.html