Merkúr anomáliák

A merkúri élet esélyei

A Merkúrt, Naprendszerünk legbelső bolygóját elsőként Galilei fedezte fel távcsövesen, persze már az ókorban is tudtak róla (a sumérok is). Egészen 1974-75-ig kellett várni, hogy részletesebb információkhoz jussunk róla. Ekkor az amerikai Mariner-10 űrszonda ugyan még csak a felszín 45 %-át fényképezte le, de a napjainkban is ott keringő MESSENGER űrszonda már átfogó vizsgálatokat végzett/végez.


Felszíne a Holdhoz nagyon hasonló (erősen kráterezett), így egyes kutatók úgy vélik (pld. Kisfaludy György, időfizikus), hogy a Merkúr valójában egy hold. Ez ugyan erős kijelentésnek tűnhet, de ha megnézzük a csillagászok által önkényesen, mereven felállított kategorizálási paramétereket, (melyekbe több ponton bele lehet kötni) akkor egyből nem az. Például a Pluto besorolásáról a mai napig élénk vita folyik, márpedig ha ilyen dolgon vitatkozni kell, az egy dologra utal, (de arra nagyon), hogy nem egyértelműek a kategóriák. És akkor már ne is beszéljünk a Mars tévesen holdnak besorolt objektumairól, a Phobosról és a Deimosról, amikről napnál világosabban látszik (jellegzetes krumpli formájukról), hogy pályára állt aszteroidák (kisbolygók), csak a vak nem veszi észre. De térjünk vissza a Merkúrhoz!

A Földtől kb.104 millió kilométerre található (perihéliumban), ami azt jelenti, hogy a fény nagyjából 6 perc alatt ér ide róla, mi mindig a Merkúr 6 perccel ezelőtti múltját látjuk.
A radarmérések alapján talajközeli, ideiglenes légköre is vize is van a bolygónak. A víz nagy részét a déli pólus jégsapkái rejtik, de a kráterek árnyékos, hideg területei is tartalmaznak belőle. Gyanítom, hogy a levegőből a kráterekbe tetemes mennyiség szorulhatott (mélyebben vannak), és ha hozzávesszük, hogy a víz egy része is itt detektálható, akkor kérdem én, mi az akadálya annak, hogy egy nem földi civilizáció huzamosabban megtelepedjen itt? Mint majd később látni fogjuk, semmi, ezt is teszik. Tetézi az élhetőség zavartalanságát a Merkúr kimutatható, állandó mágneses tere, amely ha csak csekély mértékben is, de bizonyára eltéríti a Napból érkező káros sugárzásokat.

A Merkúron minden hatalmas. Ott egy 10 km átmérőjű kráter kicsinek számít. Némelyik nagyságát ahhoz lehetne viszonyítani, mintha leautókáznánk Budapestről a Balatonhoz, és még mindig egyetlen kráter oldalában haladnánk. Ezeket a méreteket el sem tudjuk képzelni.
Tengely körüli forgása mesterségesen össze van szinkronizálva a Nap körüli keringésével. (Hivatalosan 2/3-os rezonanciával kering a Nap körül, de Romek Károly kutató, ezt több cikkében is cáfolja.) Mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé, mint ahogy a Hold is ugyanazt az oldalát fordítja felénk. Az okok viszont különbözőek. A Hold esetében egyértelműen a földönkívüli bázis elrejtését szolgálja, amit a Hold sötét oldalára „száműztek”. Feltételezem, hogy a Merkúrnál a drasztikus hőmérséklet különbségek kiküszöbölését szolgálja. Nem biztos, hogy egy tartós jelenlétre berendezkedett idegen civilizációnak jót tesz, ha a hőmérséklet +427 C°-ról lehűl -183 C°-ra. Még mindig könnyebb kezelni (megfelelő technika birtokában) egy állandó forró, vagy egy állandó jéghideg állapotot, mint egy folyton váltakozót. Többek között a szélsőséges hőmérséklet miatt is a hivatalos tudomány, még ha a Marsról feltételezi is azt, hogy valamikor nagyon régen lehetett ott élet, ilyet a Merkúrról már egyáltalán nem feltételez. Vajon igazuk van-e? Egy csokorra való bizonyítékom van arra, hogy nem.

Anomáliák

Jurrasic Park

A dinoszauruszok kora, az elméletek szerint 65 millió évvel ezelőtt véget ért. A sors fintora, hogy ma a paleontológusok a fellelt csontváz töredékekből, fosszíliákból próbálják mintegy mozaikszerűen rekonstruálni a különböző altípusokat, holott két bolygóval arrább, teljes épségükben megmaradt őshüllők hevernek tucatszám a kráterek mélyén.
Például a képen látható szárnyas, dús tollazatú ősgyík tetemének igen megörülnének. (É. sz. 35°, W 340-350° között.) Figyelmesen megnézve a tipikus hüllőfej, de még a szeme is kivehető, testméreteihez viszonyítva végtagjai kicsiknek tűnnek. Ez a névtelen kráter kb.60 kilométer átmérőjű, maga a dinó is tekintélyes, hosszra túlnyúlik a kráter felét. Hogyan lehetséges ez? Ilyen gigászi nagy testet, normális esetben nem bírna el a csontszerkezete, ez kétségtelen. Csakhogy ne felejtsük el, hogy a Merkúr tömegvonzása sokkal kisebb a földinél, ilyen alapon egyből nem esik olyan nagy terhelés a csontozatra. Ellent lehetne vetni, hogy hogyan tudtak ezek megélni a légüres térben? Ma már sehogy, régebben viszont lehetett belélegezhető légköre a bolygónak. Mint fentebb már írtam, talajközeli, ideiglenes légköre most is van a Merkúrnak. Az is biztos, hogy ezek a szauruszok nem önként másztak be a kilométeres mély kráterekbe meghalni, hanem betették őket.

Arrébb több ősállat található egymás mellé lefektetve (legalábbis a körvonalaik alapján). Konkrétan egy madár, (fejjel lefelé) aminek a fejét, szemét, csőrét is szépen ki lehet venni, (hossza több mint 20 km úgy, hogy ebben a fekvő helyzetében még össze is van görnyedve) mellette pedig egy szarvakkal rendelkező másik állat. (É. sz. 43°, W 210°)

Egészen horrorisztikus kinézetű ez a csúcsos fejű őslény, (É. sz. 6° W 23° körül), akár egy sci-fi film „főhőse” is lehetne. Maga a kráter több mint 50 km, ennek arányaiban nagyjából sejthetjük az állat méreteit. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mekkora az a magasság, ameddig a Merkúr belélegezhető légköre egykor kiterjedhetett? A Földön már 3-4000 méteren jó tüdő kell, ha az ember, életben akar maradni.
Fentebb már írtam, hogy a tudomány némi víz jelenlétét feltételezi a bolygón. Valaha tavaknak, tengereknek is kellett lenniük, különben hogyan úszkált volna ez a Warhol kráterben található, farokúszóval rendelkező vízi élőlény. /D. sz. 3° W 6° körül/ Fejformája a vízilovakhoz hasonlítható.

Ez csak néhány példa volt, de összeségében az egész Merkúr felfogható egy őslénytemetőnek. Valóságos aranybánya az élővilág szerelmeseinek. Ott az a különös, ha egy kráter üresen van. Döntő többségükben kisebb állatokra hajazó formákat lehet kikövetkeztetni, de sajnos nagyításra „elmaszatolódnak” Gyanítom, hogy egy valamikori kataklizma folytán ezek elpusztulhattak, (ugyanúgy, mint a Föld esetében) és a felszínen szanaszét heverő testeket, egy későbbi betelepült földönkívüli faj egyedei szedegették össze, hogy azután a kráterek mélyére helyezzék őket. Egy előző világkorszak mementói ezek.

Merkúr-arcok, egyéb struktúrák

Van-e valami utalás arra, hogy földönkívüli faj/fajok járhattak-e itt a múltban, vagy tartózkodnak jelenleg is a bolygón? Van, több is.

Valamikor a 90-es években nagyon felkapott téma volt, és élénk vitát váltott ki a Mars-arc felfedezése, amit még az amerikai Viking szonda fotózott le 1976-ban, a Mars Cydonia régiójában. Úgy tűnik a példa ragadós, a Merkúron is kedvet kaptak a „nem létező földönkívüliek” ilyesmit létrehozni. A Glinka kráterben (D. sz. 15° W 112°) egy ufonauta arcmása van, viszonylag egyszerűbb vonalakkal belefaragva a sziklába. Nem az ufológiából jól ismert, szürkék csoportjához tartozó egyed képezte az alkotás modelljét, mert akkor a fejmérethez képest nagy, mandulavágású szemek dominánsak lennének. Kissé megsérült attól a repedéstől, ami a fél arcát szétroncsolta, szinte csak a jobb oldala látszódik, de az nagyon markánsan.

Jóval precízebben kidolgozott, annak a határozottan humanoid arcnak a vonásai, amelyik a Barma kráter szomszédságában található. (D. sz. 42° W 160°) Már hallom a szkeptikusokat, hogy sziklákba, hegyláncokba bármit bele lehet látni, és ez igaz is, egészen addig a pontig, amikor már annyira részletgazdag, hogy nem lehet félremagyarázni. Látszik, hogy arányosan faragott a fejforma, sehol egy oda nem illő csücsök, kitüremkedés, ami rontaná az összképet. A szemek sötét üregek formájában ábrázolódnak, az orr is nagyon hangsúlyos. Két arc, két külön faj. Vajon szövetségesekként működtek együtt a bolygón, vagy különböző korszakokat jelenítenek meg? Hasonlóan a gabonakörökhöz, ezek is csak felülről, az űrből láthatók. Rendkívül ötletes módon tájékoztatja az esetlegesen arra tévedő más civilizációkat, hogy ez a planéta már kolonizálva van. Ha ez nem használna, egy lövéssel még nyomatékosítani is lehet az információt. Ugyanakkor a pozitív haszna is megvan. Ha egy bolygó lakossága, egy katasztrófa folytán széttelepülni kényszerül más csillagrendszerekbe, egy ilyen kifaragott arcmás a későbbiekben (még ha kicsit is, de) esélyt ad arra, hogy megtalálják egymást, fajtarokonságról árulkodhat.

A Merkúr felszínén repülő szerkezetekből sincs hiány. Közvetlenül a Purcell-kráter felett, egy klasszikus csészealj szenvedett balesetet. (É. sz. 81°, W 155° körül) Vagy kényszerleszállást kellett végrehajtania, vagy egy csatában maradt alul, mindenesetre irtózatos erővel, élével csapódott a talajba, egész mélyen belefúródott.. Átmérője szintén hatalmas (kb.20 km), vélhetően anyahajóról van szó. Ha idegen civilizációk csatáznak egymással, taktikailag is érdemes anyahajót kilőni, hiszen belsejükben akár több száz kisebb UFO-t szállítanak. Körülötte a kőzet is sokkal fehérebb, mint a környezete, időbeni korkülönbséget feltételez. A csészealj kupolás tetejét is szépen ki lehet venni, utasai a mai napig ott heverhetnek a fedélzeten. Mint utaltam rá több lezuhant UFO is hever a Merkúron, további háromról gyanítható a formája alapján, de ezek már nehezebben kivehetők.

Egy szabályos háromszöget vető objektumot láthatunk egy névtelen kráter mélyén (bal oldali kép az É. sz. 61° és W 203°-nál). A kráter több mint 50 km, így a vetett árnyék hossza alapján megsaccolva 14-15 kilométer körül jön ki a tárgy magassága. Emellett a Himalája labdába se rúghat. Ettől délre, ( É. sz. 44° és W 201°) a Poe kráterben ( 76,66 km) ugyanez a helyzet. Talán egy obeliszk lehet, piramisnak semmiképp sem tekinthető. Egyrészt ahhoz túl vékony lenne, másrészt több irányú árnyékkal kellene, hogy rendelkezzen. Az, hogy közel ugyanazon a hosszúsági körön vannak, rendszert feltételez egy, talán az egész bolygóra kiterjedő rendszer egy darabkáját, értelmes „kezek” munkájára utal.
  
A jelenlegi aktív élet jelei

A Merkúr északi pólusának területéről származó képen látható, hogy a fénykép készítésének idejében is, saját fénnyel rendelkező objektum „csücsült” az egyik kráterben. (É. sz. 77° és W 29° körül). A pólusok környékére eleve nem sok fény jut, de ez a szabályos, egyenlő szárú háromszöget alkotó alakzat egyáltalán semmit nem kapott belőle, teljes mértékig árnyékban volt, mégis erősen fényes, aktív állapotában került megörökítésre. Maga a kráter több mint 30 km, a fénypöttyök egymástól való távolsága is a kilométeres tartományba esik. Nem ez az egyedüli jel a jelenlegi életre, még vagy tucatnyi kráterben előfordulnak koromsötét árnyékban izzó fénypöttyök, mintha a mélyben mozgolódás lenne.

A képen látható lény, még a legmerészebb sci-fi filmek teremtményeit is felülmúlja. (É. sz. 69°, W 205°) Polipszerű fejjel, óriási szemekkel, két ormányhoz hasonló nyúlvánnyal rendelkezik, éppen nézelődik. A teste fémes, rajta lyukakat lehet felfedezni. A kép csalóka, csak a fémtest hosszát kb.10 kilométeresnek mértem. Gyanús, hogy ez egy olyan teremtmény, akinek nem okoz problémát a Merkúr földi szempontból élhetetlen állapota, akár az Univerzum távoli szegletéből is származhat. Ha viszont robot, amire a fémes test utal, akkor meg végképp nem.






Konklúziók

Ha most viccelődni akarnék, akkor azt mondanám, igazolni tudom a tudósok állítását, hogy nincs élet a Merkúron. Valóban nincs, halott őslények vannak, de azért a dolog nem ilyen egyszerű. Érdekesen vegyülnek a különböző korszakok a bolygón. Van egy mai, masszív idegen jelenlét, mellette egy őslény világ, gyakorlatilag temetetlenül, de hát a Földön se megy ez másképp. A mai társadalom is tízezer, sőt millió éves leletek fölött „mászkál”, csak itt az eróziós hatások folytán betemetődtek ezek, ott nem. Az biztos, hogy egy merkúri régésznek nem kéne hosszas ásatási munkákat végeznie, gyakorlatilag csak megtisztogatni a felszíni leleteket. 

Elmélkedjünk kicsit!

Ha a Merkúr óriáshold, vajon melyik Naprendszerbeli bolygó holdja volt, kisodródása előtt? Kézenfekvően lehetett a Vénuszé (aminek most nincs), és akkor nem kellett túlzottan sokat sodródnia. De ezek csak fejtegetések, biztosat csak akkor tudnánk, ha a földönkívüliek történelemórát tartanának nekünk.

A jövőben talán még több információink lesznek ezekről az anomáliákról, hiszen 2016-ban elindulhat az európai-japán BepiColombo űrszonda (aminek már sokadszorra tolják ki az indítási dátumát), jobb képfelbontású eszközökkel, több hullámtartományt vizsgálva, hogy aztán 2024-re meg is érkezzen. Már látom a hivatalos vonal nagyközönség felé kiadott jelentésének szövegét. A Merkúron életjelek nincsenek, csak életlehetőségek. Azt hiszem a fenti bizonyítékok ismeretében, ez is egy lesz az évszázad hazugságai közül.

Az alábbi remek kis videó összeállításban, további Merkúr anomáliákat láthatunk:


Források:
Merkúr-Wikipédia
Romek Károly: A Merkúr gyűrűje 1, 2
Kisfaludy György, időfizikus előadásainak kép és hanganyaga
http://planetarynames.wr.usgs.gov/SearchResults?target=MERCURY
http://tudasmagok.5mp.eu/web.php?a=tudasmagok&o=DskKaQbPQI


Nem tudom, ki, hogy van vele, de én a fenti képekből egyetlen őshüllő fosszíliát sem tudtam beazonosítani, bár mennyire is próbáltam a leírtak alapján elképzelni. Biztos bennem van a hiba, talán másoknak sikerül, ami nekem nem. Viszont a videóban valóban látható egy-két különös alakzat, főleg a 17-es. - Cica Kis -