A "Vörös bolygó" - vagy valami egészen más? (3. rész)

3. Marsi civilizációk

H.G. Wells Világok harca című regénye elég jelentős hatással bírt a marsi civilizációk megítélése terén. A helyzetet csak súlyosbította Orson Welles 1939-as rádiójátéka, az Egyesült Államokban tömegpánikot keltve. A filmipar is bekapcsolódott a „gonosz marslakók” teória sulykolásába. Ray Bradbury Marsbéli krónikái, vagy a marslakók békés voltát alátámasztó néhány mozifilm csak kicsit enyhített ezen az előítéleten. Ámbátor, nagyon is lehetséges, hogy - a mindmáig titkolt -, 1962. május 22-i marsraszállás lényegében csak egyfajta „visszatérés” volt, hiszen a mai élő emberiség egy része akár a Mars bolygóról is származhat. És nemcsak azért, mert az USA-ba kivándorolt magyarokat „marslakókként” ismerték, hanem legalább ezer éves,  Ősi tudás köve is erről tudósít bennünket.

Rádiólejek a Földnek

Már a rádiózás korai szakaszában üzeneteket fogtak a Földön a világűr távoli térségei felől - amint kutatók és szakértők jelentették. Az elektronika "boszorkánymestere" Nicholas Tesla, állította, hogy hármas rezgések sorozatát fogta egy drótnélküli készülés segítségével.

Guglielmon Marconi, a drótnélküli telegráf atyja beszámolt arról, hogy egy üzenetet sikerült elfognia a Mars irányából, miközben elektronikai kísérleteket végzett az Electra nevű jachtján, mialatt a Földközi-tengeren vitorlázott. "A jelek rendszere sejtetni engedi azt, hogy esetleg elektromos zavarok is felelőssé tehetők létrejöttükért" - jelentette Marconi. Az egyetlen jel amit tisztán felismert a "V" betű jele volt - Marconi telegrafikus kódja szerint.

Az 1924-es szembenállás idején a Mars nagyobb közelségben volt a Földhöz, mint ebben a században bármikor. Dr. David Good, majd a későbbiekben az Amherst Collage csillagásza, Emeritius professzor is csatlakozott a felhíváshoz, hogy szervezzenek egy nemzetközi figyelőszolgálatot abból a célból, hogy esetleg felfogjanak olyan rádiójeleket, melyek a Mars irányából érkeznek. Azt kérték, hogy a Föld összes nagyfrekvenciájú rádióadója legyen kikapcsolva minden órában öt-öt percre augusztus 12-től, 11.50-től folyamatosan augusztus 23-ig. Az eredmény ámulatba ejtő volt.

Newarkban, New Jersey államban, R.I. Potelle a WOR rádióállomás főmérnöke jelentette, hogy fogott egy "pontokból és vonalakból" álló sorozatot a megfigyelés idején este 7.30 és 10.00 között. A pontok és vonalak jelei érkezhettek a Marsról, de esetleg egy ki nem kapcsolt nemzetközi adóból is. A Morse-féle kódrendszer a jelek szerint az "ENUZA" szót formálta, mely semmiféle jelentéssel nem bírt a megfigyelők számára.

Washingtonban Francis Jenkins, egy feltaláló, aki éppen akkoriban tökéletesítette a rádióvevők berendezéseit, hozzákapcsolta saját vevőkészülékét egy nagy antennához és ráhangolta a 6000 m-es hullámhosszra. Pontok és vonalak sorozatát fogta, de az üzenet tökéletesen érthetetlen volt a számára.

Jenkins berendezése átalakította a rádiójeleket világos mintázatokká, melyeket közvetlenül mozgófilmre vittek. Jenkins 30 órányi anyagot rögzített a rádiócsendes időszakok alatt. "A film - ahogy később elmondta - körülbelül félórás ismétlődő szakaszokra tagolódik, és az ezalatt érkező jeleket egymás alá rajzolva egy emberi arc bontakozik ki, valamint még valami, amit még nem tudunk értelmezni."

Dr. Good, aki megszervezte a figyelőszolgálatot, jegyzetet mellékelt a filmhez, mely jelenleg a Nemzeti Standard Hivatalban található. "Van egy folyamatos felvételünk, amit tanulmányozhatunk, és ki tudná megmondani, amíg nem tanulmányoztuk ezt, hogy mit jelentenek a jelek." A Green Bank obszervatórium tudósai azt nyilatkozták, hogy a jelek egyfajta televíziós képnek tűnnek, olyanoknak, melyeket rádiókészülékkel próbáltak fogni. Ezek után a kezdeti próbálkozások után az érdeklődés folyamatos volt a világűrből érkező rádiójelek iránt egészen napjainkig.


Kirívó példa a képhamisításra
Azt hihetnénk, hogy az osztott felvételen két különböző, erősen csillogó felületű műszaki berendezést láthatunk, egyfajta toronyszerű toldalékkal, ami bármi lehet. Örülhetnénk, végre kézzelfogható bizonyíték akadt a kezünkbe a Mars felszínén található intelligens alkotásokról! A helyzet azonban nem ez. Ha alapos elemzésnek vetjük alá a felvételeket, megfigyelhetjük, lényegében semmi másról nincs szó, mint egész egyszerűen egy képszerkesztő radírjával belemaszatoltak, és minden képi információt eltüntettek kép egy részéről. „Valamik” biztos vannak a fotókon, de lényegükre még tippelni sem tudunk. Egyet tudunk: a szándékos képhamisítási beavatkozások felkiáltójelként szolgálnak. A NASA, a sokat hangoztatott „nyíltsága” jegyében a legdrasztikusabb hamisításoktól sem riad vissza.


Emberi tevékenységre utaló nyomok a Marson

Mindenki látta már azt a „bizonyos” lábnyomot, melyet állítólag Armstrong szkafander-csizmába bújtatott lába hagyott a Hold(?) porában, hiszen minden történelemkönyvben megtalálható. Az most ne zavarjon bennünk különösebben, hogy ezt a felvételt képtelenség volt elkészíteni, a kamerákat ugyanis az űrhajósok mellére erősítették, derékban 90 fokban kellett volna előredőlniük, ha közvetlenül maguk alá akartak volna fényképezni, kockáztatni az egyensúly vesztést, a hasra esést. Ám még ez sem lett volna elegendő, ugyanis a fényképezőgép fókusza nagyobb volt annál, mint amit „bedőlt” űrhajós tudott volna produkálni, ha képes lett volna ilyen testhelyzetben képet készíteni, annak kötelezően életlennek kellett volna lennie… Vannak olyan holdfotók is, ahol az űrhajós a saját bakancsa orrát fényképezi, a fentiekből következően: nyilvánvaló lehetetlenség.

Emberi(!) lábnyomok vezetnek a marsi hegyoldalon. Naplemente a Guszev kráternél, 2009. május 19-én. A Spirit marsjáró panoráma-felvétele.

Az eddigiekben a NASA/JPL/MSSS portálokon az USA kormánya által jóváhagyott (mivel a NASA kormányszerv, minden egyes információ közzétételéhez kormányzati engedély szükséges!) archívumokban elérhető felvételek felhasználásával bizonyítottuk a marsi légköri- és hőmérsékleti adatok hamisak (meghamisítottak!), a Mars bolygón kiterjedt vízfelületekkel találkozhatunk, a talaj nagymennyiségű vizet tartalmaz, s erre épülve a „vörös bolygón” az élet minden formája előfordul a legprimitívebbtől a fejlett állatok vonatkozásáig egyaránt, felvetve még a párhuzamos evolúció létét is. Eljutottunk a döntő, az embert évezredek óta foglalkoztató kérdéshez, van-e intelligens élet a Földön kívül? S ha igen, megtalálható-e ennek bármiféle, bizonyító erővel rendelkező nyoma? Netán éppen a Marson?



Eldobott fél pár cipő a Spirit marsjáró egyik felvételén. Még a szabályos tartószerkezete is jól kivehető.

A válasz – természetesen – ismét csak határozott igen.

Nagyfelbontású, közeli képek a Mars felszínéről elsősorban a marsjáróknak köszönhetően állnak rendelkezésünkre, helyet változtató képességük révén néhány 10 km-es távolságot barangoltak be az elmúlt közel egy évtizedben, miközben fotók tízezreit készítették el. Ezek töredékét nyilvánosságra hozzák. Nyilvánvalóan jól megválasztott és kellően „feldolgozott”, értsd: meghamisított töredékét. Mégis. Amennyiben ezek a felvételek valóban a Marson készültek, döntő bizonyítékkal szolgálnak emberek marsi jelenléte mellett a jelen korban is.


A „birodalmi” koponyája (sisakja), nem messze tőle kutyafej alakú szabályos kő.

Az egyik felvételen ugyanis nem mást, mint emberi lábnyomokat láthatunk. Összetéveszthetetlenek. (A levegő jelentős páramennyiséggel rendelkezik!) „Egy mérés nem mérés” – mondják a tudósok és természetesen igazuk van. Nyilván, több bizonyítékot is fel kell sorakoztatnunk, még akkor is, ha ismerjük, miként viszonyulnak a hivatalos szervek az általuk kiadott felvételekhez és miként bánnak azokkal… Ám ez esetben is ránk mosolygott a szerencse: egy másik felvételen egy kitűnő állapotban lévő félcipőt láthatunk, valamiféle tartószerkezetre erősítve. Igaz, csak fél pár, és elképzelésünk sincs, miként került oda, mégis ott van, a mi számunkra pedig ez a fontos. Egy újabb felvételen bakancs, egy továbbin elnyűtt papucs, stb. Kint a Mars felszínén! Akár egy szeméttelep…

A „birodalmi” koponya „sisak” közelről, különféle nagyításokon és képerősítéssel. Jól látható, a felszín alatt „folytatódik” valamiképpen.

Amerre csak a marsjárók barangoltak a felszínen, mindenhol emberi tevékenység nyomaival találkoztak. Eldobott csavarok, orsók, kályhafedőlap, tál, érme, matchbox autó, kockák, különböző idomok, a mintavevő kar által megsértett flakon, emberfejet formázó oszlopfő, stb. stb. Szinte felsorolni is lehetetlen mennyi minden. Természetesen néhány esetben még talán elmegy a „szélfútta szikla” hivatalos teória, de azért a századik alkalommal ez az álláspont már a nevetségességbe fullad. Oda, ahová való.

Újabb koponya. Előtte mintha egy kicsiny, mókusszerű lény üldögélne hátsó lábain valamit majszolva.

Emberi tevékenység meggyőző nyoma azért mégiscsak az lenne, hogyha egy emberre is bukkannánk valahol, lehetőleg élőre. Emberi koponyát többet is ismerünk a Marson, sőt, egyikük „birodalmi” sisakban eltemetve(?), bár az is lehet ez utóbbi esetben a sisak csak a sírját díszíti. Természetesen igaz, hogy a „természet szeszélye” olykor furcsa alakzatokat hoz létre, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az említett „birodalmi” koponya (sisak) közelében egy tökéletes kutyafejet formázó kisebb szikla is található. Ez esetben – felmerülhet a kérdés – mi a bizonyíték arra, hogy a sisak „valódi”, és nem csupán egy további kőszikla? Ezt könnyű belátni abból, ha észrevesszük a teljes fotóra kiterjedő, szándékos „szemcsésítést”, mint újabb hamisítási eljárást. A koponya (sisak) láthatóan a talaj felszíne alatt is folytatódik, talán valamilyen szögletes forma is akadt a környéken (síremlék?), azt felismerte a képhamisító számítógépes program, és rögtön „beavatkozott”. (A képhamisítást már évtizedek óta – idővel egyre tökéletesebb – számítógépes programok végzik.) Az ívelt formák felismerésére többnyire még képtelenek, ezért maradhatott meg a koponya (sisak) a felvételen.

Kicsiny emberke üldögél a sziklaperemen.

Egy következő marsfotón élő emberi lénnyel is találkozhatunk, amint egy kráter szélén üldögél majdnem „gondolkodó” testtartásban. Méretre ugyan igen alacsony, jó esetben fél méter magas, de csupán testmérete nem lehet kizáró ok intelligens mivoltára, hiszen mióta a hobbitokat megtalálták Indonéziában, nincs okunk csodálkozni.

Manipuláció a távolsággal és a horizonttal
Bevett képhamisítási gyakorlat, amikor az adott felvételről minden olyan dolgot eltávolítanak, mely segítségével az adott fotó léptéke behatárolható lenne. Ennél már csak az a súlyosabb eset, amikor pontosan ugyanazt a képrészletet horizont vonallal, vagy anélkül láthatjuk. Így nem tudjuk eldönteni, hogy közeli vagy távoli képet láthatunk, a rajta látható képi elemek milliméteres esetleg méteres léptékűek. Gyakran dupláznak egyes képrészleteket, akár több felvételen is. Se szeri, se száma a félrevezetésünket célzó „megoldásoknak”.


Technikai alkotások

A hétköznapi tárgyak sok mindent elárulnak a felhasználójáról, de nem mindent. Az ember számára a technikailag elérhető csúcsot mégis a levegőég, illetve a világűr meghódítása jelenti. A Marson és a Mars körül ilyen jellegű szerkezetek jelenkori létezésére is rendelkezésünkre állnak bizonyítékok.

Metronóm-szerű szerkezet.

Az egyik kráter szélén „csücsülő” repülő csészealjról készült felvétel már hosszú évek óta ismert. Másfél km(!) az átmérője, klasszikus csészealj forma, a hajtóműve is jól látható. Lehetetlen a korát megállapítani. Lényegében bármennyi idős lehet és bárki használhatta.

Hengeres tárgy a Mars talajába fúródva.

Sokkal érdekesebb számunka a Mars homokjára lezuhant, nagyjából 120-150 méter nagyságú, tehát még mindig meglehetősen méretes repülőgép (űrhajó?). nyilvánvalóan szerencsétlenség történt, a becsapódáskor az egyik szárny letörött, ám még a talajt érés követően is a hajtóművek működtek, félreismerhetetlen nyomok utalnak erre. A gép tetején kisebb kiemelkedő rész látható, rajta egy kereszt jellel. Talán dokkoló-egység? Nem tudni. A marsi viszonyokat tekintve e katasztrófa már nem a távoli múltban következett be, hiszen a felszínen látható hajtóműnyomoknak idővel el kell tűnniük. Az mindenesetre érdekes, hogy a repülőgépet (űrhajót) elhagyták, elhanyagolták, nem látjuk mentés-menekülés nyomait.

A Viking-1 mintavevő karja megsértett egy műanyag(?) flakont. Tisztán láthatóan annak tartalma részben kifolyt.

Ez még mindig a múlt. És a jelen?

Erre is vannak adataink. Az egyik marsjáró lefényképezett egy sugárhajtású repülőgépet. Az objektum ismét összecserélhetetlen, hiszen a kondenzcsík is teljesen tisztán látható mögötte. Azaz: megcáfolhatatlan tény, a Marson, a marsi légtérben napjainkban is használnak valakik sugárhajtású repülőgépet. Az már csak hab a tortán, hogy a kondenzcsíkjának irányítottsága a repülőgép testéhez képest pontosan olyan, mint a sokszoros hangsebesség elérése kifejlesztett titkos amerikai repülő szerkezet…






Ezt az érmét a Spirit marsjáró robotkarja ásta elő egy marsi sziklából.

A világűr sem lakatlan a Mars közelében, hiszen Marina Popovics - Pavel Popovics kozmonauta egykori felesége, aki annak idején Tyereskovával együtt űrhajóskiképzést kapott, 102 repülési világcsúcs fűződik nevéhez – 1991-ben nyilvánosságra hozta a Phobosz-2 szovjet űrszonda utolsó felvételét - a Mars nagyobbik holdja körül a pályára állás előtt készült, majd megszakadt vele a kapcsolat. A képen egy kb. 5 km hosszú, hengeres alakú „tárgyat” láthatunk. Kétségtelen valamiféle űreszközt. Pontosan ugyanolyant, amilyennek árnyéka több marsfelszínt ábrázoló képen is felbukkan.

Az egyik sziklameredély szélén pihenő repülő csészealj. Átmérője 1.5 km. Tisztán látható hajtóműve. KI tudja mióta pihen ott?

Lezuhant repülőgép a Mars porában. Szárnya részben letört, ám a hajtómű működése nyomott hagyott a laza talajon.

Sugárhajtású repülőgép hasít a marsi égen.

Marina Popovics mutatta meg a világnak ezt a Mars, Phobosz holdja mellett felbukkant, 5 km hosszú, szivar alakú űrhajóról készített felvételt.

Marsraszállás 1962. Május 22-én?

1977-ben az Anglia televízió az angliai tudósok nyomtalan eltűnését feszegető, részben színészekkel, részben valódi szereplőkkel készített tudományos műsorában bemutatott egy néhány perces filmrészletet közel 50 évvel ezelőtt végrehajtott marsraszállásról. Természetesen ezt a filmet is igyekeztek hamisításnak beállítani. Ám ha a körülményeket alaposan kivizsgáljuk, könnyen beláthatjuk, a dolog nagyon is valóságos lehet. A filmben elhangzó beszélgetés szakmai nyelve, a közölt adatok pontosan tökéletesen helytállóak mai tudásunk fényében. Azóta az is kiderült, ez az expedíció már legalább a harmadik volt, kettő sikertelen előzte meg… A Marsra lépők pontosan tudták, egyirányú jegyük van, a visszatérés lehetetlen, a kor technikai színvonala nem engedte ezt meg. Vállalták. Talán ma is élnek ott leszármazottaik, kapcsolat-felvételre várva. Talán már létre is jött az érintkezés…

Marsraszállás 1962. Május 22-én?
1977-ben az Anglia televízió az angliai tudósok nyomtalan eltűnését feszegető, részben színészekkel, részben valódi szereplőkkel készített tudományos műsorában bemutatott egy néhány perces filmrészletet közel 50 évvel ezelőtt végrehajtott marsraszállásról. Természetesen ezt a filmet is igyekeztek hamisításnak beállítani. Ám ha a körülményeket alaposan kivizsgáljuk, könnyen beláthatjuk, a dolog nagyon is valóságos lehet. A filmben elhangzó beszélgetés szakmai nyelve, a közölt adatok pontosan tökéletesen helytállóak mai tudásunk fényében. Azóta az is kiderült, ez az expedíció már legalább a harmadik volt, kettő sikertelen előzte meg… A Marsra lépők pontosan tudták, egyirányú jegyük van, a visszatérés lehetetlen, a kor technikai színvonala nem engedte ezt meg. Vállalták. Talán ma is élnek ott leszármazottaik, kapcsolat-felvételre várva. Talán már létre is jött az érintkezés…
Épületek, romok

Talán a legismertebb alkotás a Marsarc. A maga 1500 méteres hosszával, és néhány száz méteres magasságával. A Viking űrszondák fényképezték le 1977-ben. Ahogy az idő telt, újabb és újabb űrszondák érkeztek, jobb és jobb minőségű képek készültek. Igyekeztek ezek segítségével „bizonyítani”, hogy semmi másról nincs szó, csak „szélfútta sziklákról”. A szándék azonban nem jött be, hiszen kiderült, az újabb és jobb felbontású felvételek egész egyszerűen nem hozhatók fedésbe a Vikingek fotóival, azaz hamisak… Ezután már óvatosabbak voltak, ám ismét nem eléggé. Az immár illeszkedő képeket teleszórták szemcsékkel, mesterséges fedőréteget vittek rájuk, s ezeket a törekvéseket bizony a nagyon profi „amatőrök” rendre leleplezték.

Az 1960-as években fényképezték le ezt a hatalmas marsi épületet. Mérete 10 km-es nagyságrendű.

A Marsarc mellett piramisok találhatók, velük kapcsolatban már egyre kevesebb szó esik a „szélfútta sziklákról”…  A Pathfinder az „Twinpeaks” nevű kettős csúcsú hegy északi tagja előtt pedig szfinxet fotózott le.

A „birodalmi” koponyájával (sisakjával) ellentétes irányban, a távolban, hosszú, ablakokkal ellátott épület látható halványan.

A Hale-kráter belsejében található település részlete. Ide igyekszik a Curiosity.

A bolygó további részein is tekintélyes számban kerülnek elő felvételek monumentális alkotásokról, ezek olykor bújócskát játszanak velünk, azaz egyik fotón rajta vannak, a másikon már nincsenek. Természetesen jelen esetben is hivatalos archívumok anyagáról van szó, és ugye arról, hogy egyes képekről lehamisították ezeket, másokon rajtahagyták. A leglátványosabban egy gigantikus – tíz kilométeres nagyságrendű(!) - félig eltemetett  emberfej és egy hozzánk képest háttal üldögélő cicus esetében.


Aki bújt, aki nem… Az egyik Viking
felvételen szerepel a hatalmas, részben ellepett emberarc és a háttal üldögélő cicus, a másikról már eltűntek…

A marsi embereknek élni is kell valahol. Emberkéz alkotta épületeket már az 1960-as években a Mariner űrszondák kamerái is lencsevégre kaptak. Egyikük a mai napig hősugárzást bocsát ki, tehát energiát termel. Bizonyára lakott. Az „Inka város” is sokak számára ismert. A szovjet Phobosz űrszonda infravörös kamerája szabályos szerkezetek rendszerét látta „felszín alá látó” készüléke segítségével.



Hatalmas piramis

Egyéb tárgyi leleteink is vannak. A „birodalmi” koponyát (sisakot) láttató fotó hátterében felbukkan egy hosszú, ablakokkal tarkított épület, ám a felbontás rendkívül rossz, szinte a felismerhetetlenségig el van torzítva.

A Twinpeaks kettős csúcsa előtt szfinx áll.

Kétségtelen a legalaposabban kutatott és a nyilvánosság számára is bemutatott város Tithonia. Két órás film készült róla, Red Star Project címmel. A városban számos, jól felismerhető, ám részben ismeretlen rendeltetésű épületet láthatunk. Egyfajta kikötői épületet ablakokkal, aztán egy hatalmas, kissé megdöntött emberszobrot, „templomot”, energiatermelő központot, különböző lépcsős piramisokat, hatalmas városfalat, egy sugárzó fényt árasztó kupolát – alátámasztván, az épületeket jelenleg is használja valaki.

„Egyiptomi” jellegű szobor egy kráterfalban.

 „Görög” jellegű oszlopfő a „pusztában”, alatta ősi vonásokkal bíró töredék.

Különböző hullámhosszakon és időpontokban leképezett Marsarc. A számos fotó birtokában továbbra is inkább tűnik valóságos és mesterséges alkotásnak, mint „szélfútta sziklának”.

Tithonia város

Számítógépes animáció az egyes építészei elemek felismerésének megkönnyítésére.

A Marsról származunk?

Néhány éve még a kérdés felvetése is abszurdnak tűnt, azóta szerencsére változott a helyzet, egyre több ősi iratot sikerült megfejteni, egyre többet tudunk Naprendszerünkről is.

A Csepregi-kövek mindösszesen néhány éve ismertek. Egyes darabjainak kora Koppány papjáig, Sabrag mágusig nyúlik vissza, azaz minimum ezer éves. Az egyik legérdekesebb talán az Ősi tudás köve. Könnyedén felismerhető rajta a belső Naprendszer, kiemelten a Mars, a maga két holdjával és a Föld. (A Naprendszerünk egyetlen további bolygója sem rendelkezik egy, illetve két kísérővel, a helyzet tehát összecserélhetetlen.) A Naprendszer belső két bolygóját a kő rajzolója csak jelöli. Bár a Vénusz mellett is feltűnik egy pötty, akár a távoli múltra utalva, amikor a Vénusznak – ugyancsak bizonyított módon – még volt egy holdja.

 Az Ősi tudás kövének egyik oldala.

Amit a rajzon láthatunk, az a következő: egy űrhajó érkezik egy jelentős nagyságú, több holddal rendelkező égitesthez. Másik irányból további vonal vezet hozzá. Aztán erről az égitestről (Nibiru vagy esetleg Jupiter?) vonal vezet a Marshoz és a Földhöz is. Talán két betelepítési hullámot jelöltek így? Nem tudni.

Feltehetjük a kérdést a kő alapján: mi van, ha nem az „istenek” érkeztek a Nibiruról (mint átmeneti állomáshelyről), hanem mi magunk? Mi van, ha a túlélés biztosítása érdekében őseink eleve két égitestet igyekeztek benépesíteni?

És a másik.

Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a kő hátulján is megfigyelhető több égitest, egyiknek kilenc kísérője, még további csillagok, egyesek csak jelölve, betűk, jelek, szimbólumok.

Vajon mindig is az orrunk előtt volt a válasz, csak az túlságosan idegen és szokatlan ahhoz, hogy elfogadjuk? Talán csak most kezdünk mindent megérteni és visszatérni gyökereinkhez? Lehetséges lenne, hogy miként a mi szondáink a mars bolygót kutatják a marsiaké pedig éppen a Földet? Esetleg az ő űrhajósaik is eljutottak már közénk? (Ha így történt, remélhetőleg nem a középkorban fordult elő, mert akkor garantáltan a máglyán végezték…)

„Az igazság utat tör.” Semmiféle földi hatalom nem akadályozhatja ezt meg tartósan. Hamarosan minden kiderül.   


Ezennel lezárult ez a részletes Mars-jelentés, amely már eddig ismert részleteket is bemutatott, viszont biztos van olyan leírás, vagy kép, ami esetleg újdonságnak számított. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy mindebből mi a valóság és mi az, amit szeretnénk ha az lenne. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy még sokszor fogunk hallani erről a titkokkal és rejtélyekkel teli Vörös bolygóról. - C.Kis - 


Forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/mars-report/mars-report.htm