A "Vörös bolygó" - vagy valami egészen más? (2. rész)

2. Élet a Marson – a zuzmóktól a gerincesekig


2002. áprilisában a NASA a saját és a CNN hírszolgálatát felhasználva nyilvánosságra hozta: a marsi sziklák felszínét klorofill-tartalmú anyag borítja. (A bejelentés nem számított meglepetésnek, hiszen a Mars Pathfinder (1997) küldetés Sojourner marsjárója már a marsi talajban is kimutatta a klorofillt) Általános iskolai tanulmányaink szerint ez egyet jelent: a Marson (minimum) növényi élet van, hiszen a növényi zöld színtestek éppen klorofill-tartalmuk révén képesek a napfény energiáját felhasználva oxigént termelni, valamint felépíteni saját szöveteiket.





Gombák, fűfélék, erdőségek a Marson

A 2002-es április bejelentéssel az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Repülésügyi- és Űrhivatala lényegében beismerte (ezzel egyidejűleg lényegében az USA kormánya is, hiszen a NASA kormányszerv), hogy a Mars vonatkozásában évtizedek óta hazudtak. Beismerték, hogy a felszínről készített fotókat szándékosan átszínezték, a marsi légköri adatokat meghamisították, félrevezető tájékoztatást adtak a marsi fényviszonyok kapcsán, a mesterséges alakzatokról készített fényképeket (arc, városok, piramisok, obszervatóriumok) átpixelték, teleszórták szemcsékkel, szándékosan lerontották az ilyen jellegű felvételek felbontását, egyszóval mindent elkövettek, hogy a mesterséges alakzatok képét a felismerhetetlenségig eltorzítsák és az életre utaló nyomokat eltüntessék a felvételekről. Szerencsére, nem végeztek alapos munkát…

A marsi élőlények a „jég hátán” is megélnek. Dr. Gánti Tibor korszakalkotó tanulmányt írt életciklusukról.

A 2002-es bejelentés sajnos nem változtatta meg a közvélekedést, inkább csak kivételnek tekinthető, hiszen azóta is folyamatos a „csontkeményre fagyott, rendkívül hideg, ellenséges világ, minden általunk ismert életformára halálos veszélyt jelentő légkörrel” – dogma folyamatos hangsúlyozása.
  

Az első képen „blueberry”-ket, azaz kék bogyókat látunk közelről, függőleges felületre tapadva is. A valódi színük bizonyára nem ilyen.  A következő felvételen „blueberry”-k közelről. A bal oldali felsőbe egy féreg kicsiny üreget rágott, éppen abból kukucskál kifelé. Ha a „blueberryk” fémgranulátumok lennének, ezt bizonnyal nem tehetné. Sokkal valószínűbb, hogy gombákról van szó.

A viking űrszondák a Mars talajában mutatták ki közvetlenül és egyértelműen az élet nyomát. A Pathfinder a sziklák és a talaj felületén immár növényi jellegű alkotókat (klorofill-elnyelési vonalak beazonosíthatósága) talált. Valószínűleg mohák-zuzmók nyomait. A levezetésünket folytatva a kérdés az, vajon van-e a bolygószomszédunkon ennél fejlettebb életforma is?
Bármily meglepő, talán már nem is túlságosan az, a válasz a fenti kérdésre is határozott igen.

Valószínűleg taplógombák nőtték be ezt a hatalmas sziklatömböt.

A Mars felszínén tevékenykedő robotok felvételein felbukkanó, „vulkanikusnak” tartott sziklák nagy többsége ugyanis valami egészen más. Az egyenetlen felszínük ugyanis taplógombákhoz hasonló vagy azokkal azonos réteggel fedett! Az a „mellékes” körülmény ugyanis egyáltalán nem zavarja a sziklák vulkanikus eredetét hirdetőket, hogy a legközelebbi vulkán jó pár ezer kilométerre található, s a legnagyobb naivitás mellett sem elhihető ez a történet, már csak ezen okból sem. A Gusev-kráterben vizsgálódó Spirit marsjáró egyik felvételen, pontosan egy „vulkanikusnak” nevezett kő mellett megfigyelhetünk egy kicsiny matchbox autót is. Méret, minden stimmel. Vagy azt kell hinnünk, hogy a gyár már a Marson is leányvállalatot hozott létre, vagy azt, hogy a fotó talán nem is a Marson készült, hanem inkább valamelyik kieső szeméttelepen. Az igazságot talán csak az illetékesek tudják, vagy még azok sem…


Az osztott felvételen két különböző hullámsávban látható a gombákkal sűrűn benőtt kődarab. Bizonyos hullámsávokon akár vulkanikusnak is tűnhet. Figyelemre méltó a közelében parkoló matchbox kisautó. A másik ábrán a gomba földi megfelelőjét láthatjuk.

Az egyik hivatalos álláspont szerint azért nem látunk színes felvételeket, illetve ha látunk, azok „hamis színesek”, mert a marsjárók különböző színszűrőkön át fényképezik a környéket és az így készült, különböző szín- és infravörös tartományban leképezett tájat „sajnos” nem tudják színhelyesen összeállítani. A beépített színkalibráló ellenére sem… - teszem hozzá én.

Az a tény ugyancsak legalábbis „szokatlannak” tekinthető, hogy a marjárók színszűrői között éppen a zöld hiányzik… Vajon miért? Van vörös, sárga, zöldeskék, több infravörös és ibolyántúli, de zöld nincs. Hm, hm.

A kőzetek repedéseiben előtörő fűfélét láthatunk ezen a felvételen.

Azt még – esetleg – megérthetnénk, hogy a színszűrők használata a „geológusok munkáját segíti”, azt azonban már kevésbé, sőt, egyáltalán nem érthetjük meg, hogy miként segítheti bárki munkáját is, ha éppen a szabad szemmel látható színtartományból egy jelentős szelet hiányzik.

A szűrők képesek árnyékhatásokat és visszaverődéseket létrehozni, miközben azok a valóságban nem léteznek, ezáltal is összezavarva az emberi szemet. Mindez becsaphatja a tekintetet, főleg kis léptéket figyelembe véve.

Növényi jellegű csoportosulások ezen a MGS MOC fotón. Semmiféle más – geológiai jellegű alakzattal – nem cserélhetők össze.

Az egyik szűrővel készült képeken a sziklák felszíne jóval több kicsiny, erősebben fényvisszaverő részt tartalmaz, ezért rücskösebb textúrájú, köszönhetően az általános kivilágosításának, miközben a másik színszűrő használata következtében a sziklák felszíne sokkal lágyabb, egyúttal sötétebb is. Ez utóbbi megoldás sokkal inkább alátámasztja a sziklák felszínén növekvő életforma jelenlétét, miközben a pontosan ugyanezekről a sziklákról készült képeken a  porózus, vulkanikus kinézetű megjelenést kölcsönözni fogadjuk el inkább. Nos éppen erről beszélek Ez a fajta elrejtési technika, akár szándékos, akár nem, tovább nehezíti a helyzetünket, hiszen amennyiben a növekvő életforma teljes egészében betakarja a fejlődése alapjául szolgáló sziklát, bizonyos színszűrők alkalmazásával hajlamosak lehetünk természetes geológiai formának felismerni, pláne ha a valós színeket nem is láthatjuk…

Sziklák repedésein, a hegyoldalon felkúszó növényzet.

A „blueberry”-k, azaz a kék bogyók mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen egyrészt hihetetlen nagy tömegben, másrészt kilométerek tucatjain át borítják a felszínt, s habár „ásványi kirakódásoknak” tartják őket, elég nehéz elképzelni ilyen „ásványi kirakódások” létrejöttét függőleges sziklafelületen, netán „kocsányon lógó” változatot, merthogy ilyen is van. S mindezek csúcsaként, több olyan bogyót is felfedeztek, melyeken parányi férgek (kukacok) kukucskálnak ki, vagy már arrébb is költöztek, s lyukacskát hagytak maguk mögött…

Az „élet lépcsőjén” tovább haladva, fejlettebb növényeket ábrázoló fotókból is bőséggel rendelkezünk. A következő lépésként a fűfélék, virágok jönnek, s a marsi lankákon kilométereiket rovó marsjárók le is képezték őket, összecserélhetetlenek.

Ezen az osztott fotón bal oldalt az eredeti – csapnivaló – minőséget látjuk. Erős kontrasztosítás és színezés következtében áll elő a jobb oldali képszelet. Növénytakaróval befedett becsapódásos kráter.

A fás-jellegű növényekkel már ritkábban találkozhatunk, az űrszondák nem erdőségekben szálltak le, inkább a bolygó körül keringő űrszondákon láthatunk belőlük szép számmal, amint a krátereket-kisebb geológiai töréseket betakarják áthatolhatatlan rétegükkel, s a sziklás hegyoldalakon is igyekeznek felkúszni.

Azért mégis van valami. Az Opportunity marsjáró egyik felvételén nem mást, mint egy közönséges fagerendát láthatunk. Igaz, nem túl nagy, mindösszesen fél méteres lehet, de fagerenda. (A Valles Marineris Kanyon végén lencsevégre kapott, nagyjából ugyanilyen vagy ennél kissé alacsonyabb termetű lény házába a folyosóra megteszi áthidalónak…) Oldalai és a végei megmunkáltak. Sőt, a közelében egy részlegesen betemetett másik szabályos tárgy is felbukkan. A NASA olyan nagylelkű volt velünk szemben, hogy még háromdimenzióban is megnézhetjük a  felvételt. Mivel azonban a NASA-ról van szó, azért annyira nem érdemes örömködnünk, hiszen a panoráma-felvételből kiderül, az Opportunity keresztülment a gerendán, azt közelről megvizsgálta műszereivel, s bizony erről a tényről, s a vizsgálat eredményeiről mélyen hallgatnak. Az említett felvételen egyértelműen látható, amint a marsjáró keréknyomai keresztezik a gerendát…

Fagerenda az Opportunity marsjáró keréknyomával keresztben.

A Marson található növényi élet jelenleg is megfigyelhető létezése műszeres és a helyszíni (már amennyiben a hivatalosan kiadott felvételek valóban a Marson készültek!) felvételek alapján bizonyítottnak tekinthető. Kutassunk tovább, a növényi élet mellett esetlegesen előforduló állati élet után. Talán ilyesmivel is találkozhatunk!

Ki tudja mikor szakadt ki a Mars felszínéből, a Földre 13.000 évvel ezelőtt becsapódó meteorit. Vizsgálata újabb és cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy legalábbis keletkezése idején, létezett a Marson élet.

A NASA Ames Kutatóközpontja által kiadott legfrissebb eredmények a meteoritban található magnetit-kristályláncokra vonatkoznak. Ugyanilyen láncok találhatók egyes földi baktériumfajokban is. A meteoritban talált láncok is csak egykori élő szervezetekben alakulhattak ki. "Az általunk felfedezett láncok biológiai eredetűek" - mondta dr. Imre Friedmann, a kutatócsoport vezetője, hangsúlyozva, hogy élő szervezeten kívül egy ilyen kristálylánc azonnal felbomlana a mágneses tér hatása miatt. Csak az egykori baktérium sejtszerkezete tette lehetővé a speciális elrendeződést, ami aztán "belefagyott" a kövületbe, illetve a kőzetbe.

A marsi meteoritban talált élőlényekhez kísértetiesen hasonlítóak ma is élnek a Földön, csupán méretük jóval nagyobb.

Állati élet a Marson

Állati életformákat legkönnyebben a Mars felszínén közlekedő robotok felvételein pillanthatunk meg, feltéve, hogy szép nyugodtan bevárják a csiga sebességénél alig gyorsabban közlekedő marsjárókat, és szépen pózolva üldögélnek, amíg a kamera éppen feléjük irányul, s engedik magukat leképezni. De még ha meg is tennék vajmi kevés az esély arra, ha ilyen fotó készül, azt mi, a széles nyilvánosság tagjai is megláthassuk. Pedig, még erre is van példa!

A legprimitívebb lények talán a férgek, s miként az fentebb említésre került, a „bluberry”-nek nevezett gömböcskékbe bizony lyukakat fúrnak, talán éppen azokkal táplálkoznak, s ugye ebben az esetben a „blueberry”-k (ha egyáltalán a valóságban kékek…) sokkal inkább tekinthetők gombáknak.

Ismeretlen állat gerincoszlop-maradványa.

A fejlettebb állatok akár el is szaladhatnak, a kövületek viszont megvárnak. Se szeri se száma az olyan fotóknak, ahol valamilyen állati eredeti fossziliát, azaz jobb-rosszabb állapotban megőrződött maradványt találhatunk, általában természetesen csontokat, koponyákat. Már az eddig felsoroltak is meglehetősen elgondolkoztatóak kellenének, hogy legyenek, de vajon mi a magyarázata annak, hogy a Mars bolygón lényegében a Földön jelenleg vagy egykor élt, illetve élő állatokhoz oly nagymértékben hasonlító lények maradványait találjuk? Párhuzamos evolúció? Vethetnénk fel a kérdést. A gondolat vonzó lehet, ám ez esetben a két bolygó között folyamatos érintkezést kell feltételeznünk, ez pedig már túl messzire vezetne. Vagy mégsem?

Állatkoponyák a Mars felszínén

A marsi fotók tanúsága szerint jelenleg is van állati élet a bolygó felszínén. Találkozhatunk erre vonatkozóan is bizonyító erejű felvételekkel. Bár ezek száma már korántsem olyan gazdag, mint korábbiak, de léteznek. Több képen bukkan fel egy muréna- vagy angolnaszerű lény, van ahol nemrégiben pusztul el, oszlásnak még nem indult tetemét látjuk, de olyan fotó is akad, ahol bizony még nagyon is életben van! A muréna/angolna vízhez kötött élőlény, még akkor is így van ez, ha esetleg a szárazföldön is – szükséghelyzetben – képes közlekedni, rövid távolságokat megtéve egyik felszíni víztől a másikig. A Marson ezt a képességét magasabb szintre fejleszthette, hiszen rá volt kényszerülve. Az ottani körülményekhez való alkalmazkodása révén talán hosszabb, vízmentes időszakokat is képes túlélni. A bizonyítékok legalábbis erre engednek következtetni.

Elpusztult angolna-szerű lény egy kályha(?) alkatrész közelében.

Esetleges rovarok megfigyelése nagy nehézségbe ütközik, apró méretük miatt nehéz felismerésük az egyébként is szándékosan lerontott felbontású fekete-fehér felvételeken. Egyes fotókon mégis felbukkannak olyan átmeneti alakzatok, melyeket gyakran a két párhuzamos kamera közül csak az egyik örökít meg. Mivel nem egy időben fényképeznek, az ilyen esetek mindig igen figyelemre méltóak. Sajnos azonban nem szolgálnak egyértelmű és kétségbevonhatatlan bizonyító erővel.

És még élő állapotában.

A másik, gyakran megfigyelt állat, legalábbis a Marsra leszáll űreszközök közelében, a kistestű, mókus-szerű testalkatú és nagyságú teremtmény. Úgy tűnik, többnyire a felszín alatt él, ott furkálja a maga járatait, de olykor a felszínre is feljön, „körülnéz”, netán az ott található növényekkel táplálkozik.

Régi, több évtizedes felvételek között találhatunk dinoszaurusz-jellegű lényekről is fotókat, ezek a képek azonban olyan rossz minőségűek, hogy tartalmuk nem tekinthető bizonyító erejűnek.

A Marson az állatok az eget is meghódították,

Mivel sebesen szálló lényekről van szó, akiknek a marsi – a földihez képest ritkább – légkörben kell a levegőégben fennmaradniuk, ezért bizonyára kevés időt tölthetnek repüléssel, hiszen igen megterhelő lehet számukra, s ha meg is teszik, röptük sebes lehet. Ezért is kerülhetnek igen ritkán lencsevégre a felszíni robotok képein, no meg azért is, mert a marsi eget az esetek túlnyomó többségében (esetleg minden egyes felvétel esetében) – hamisítják.

Madár repül a marsi égen.

A fentiek ellenére, rendelkezésünkre állnak marsi madarakról fotók.

A Marsi életről (is) sokkal valósabb és hitelesebb képet kaphatnánk, ha a tényleges színeket látnánk, nem a meghamisítottakat, vagy jó esetben a fekete-fehéreket. E téren semmi változás nem várható, hiszen a 2.5 milliárd(!) dollárért (vajon mi került benne ennyibe?...) elkészült, és 2011. novemberében útjára indult Curiosity marjáró robot egy mindösszesen (hivatalosan legalábbis…) 1024 x 768-as felbontású, 15 fokos látószögű kamerát visz magával. E puszta tény már a vicc kategóriánál is jóval mélyebben van… Minimum elvárás lehetne, ha tényleg komolyan folyna a marskutatás - és nemcsak egyfajta színjátékot adnának elő hamisított helyszínekkel, fotókkal, és robotokkal -, hogy legalábbis színes mozgóképet vegyen fel az adott űreszköz, természetesen hanggal együtt. Már néhány 10.000 Ft.-ért kapható egészen egyszerű fényképezőgép is képes erre, rendkívül jó minőségben! A NASA „csúcstechnikája” pedig valahol 20 évvel ezelőtt jár, és ezt higgyük is el!?

Aki akarja, akár el is hiheti… - aztán vessen saját magára.

 A Viking űrszondák biológiai kísérletei
Gázkromatográfiás kísérlet: Sem a Viking-1, sem a -2 műszerei nem találták nyomát szerves anyagnak. Sem élő sem holt anyagot. Az említett berendezések azonban nagyon is sok kívánni valót hagytak maguk után. Előre be kellett állítani azt marsi talaj nedvesség-tartalmát. Mivel pedig a marsi talaj sokkal de sokkal nedvesebb, miként azt előzetesen feltételezték róla, a készülék mérési eredményei megbízhatatlanok.
Hőbontásos kísérlet: Egyértelműen alátámasztotta marsi élőlények létezését, ám azok életképessége még 95 fokon is megmaradt és csak 175 fokon vesztették el.
Gázcsere kísérlet: Amikor a marsi talaj fölé földi légkört helyeztek, a kísérlet nem mutatta ki élőlények tevékenységének nyomát. Amikor azonban marsi légkör került a marsi talaj fölé (ami eleve logikus!), a kamra levegőjében folyamatos széndioxid-növekedést észleltek.
Lebontási kísérlet: Heves és igen aktív életjeleket mutatott a kísérlet, a földi élőlényeknél sokkal gyorsabb reakciókat kaptak a kutatók. A heves és egyáltalán a válaszok sterilizálással kiolthatók voltak.
Az amerikaiak mindig azt állították, hogy a Viking űrszondák által tapasztalt életjelek csupán kémiai változások. Ám egyetlen megfigyelt változást sem sikerült laboratóriumi kísérletek során még csak közelítőleg sem megismételniük az elmúlt 35 évben…


Forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/mars-report/mars-report.htm