Ötven évre titkosítva!


Az UFO-kutatók legfontosabb feladata a valódi, hiteles bizonyítékok feltárása, azok megszerzése, amelyek mindenki számára egyértelműen arról árulkodnának, hogy idegen civilizáció lényei, illetve űrjárművei a Földön jártak vagy éppen itt tartózkodnak. Miközben világszerte folyamatosan gyűlnek az újabb és újabb beszámolók, újra aktuálissá vált kérdés: vajon a magyar hivatalos szervek és a levéltárak őriznek-e úgynevezett X-aktákat, amelyekre a mai napig nem tudtak magyarázatot adni az illetékesek?

A második világháború óta megszámlálhatatlan film, könyv és újságcikk foglalkozott – és foglalkozik ma is – azzal, hogy a hivatalos szervek hány UFO-jelenséget, idegen űrhajó roncsainak maradványait vagy utasainak halálát titkolták el a közvélemény elől. Napjainkban bizonyítottnak tekinthető, hogy az UFO-k szinte minden nagyobb földi katonai konfliktust – mint amilyen a vietnami háború vagy az iraki és az izraeli összecsapások – figyelemmel kísértek és kísérnek. Számos ország légterében került már sor UFO-k által előidézett incidensekre, amelyek többségében általában a több ezer méteres magasságba küldött vadászgépek és felderítő helikopterek húzták a rövidebbet. Bár úgy tűnik, a rendszerváltás után egyik magyar kormány nem tartotta feladatának saját honvédelmének keretein belül a megmagyarázatlan jelenségek vizsgálatát, eddig több tucat olyan UFO-esetre derült fény, amely valamilyen módon kapcsolatba hozható egy-egy honvédségi objektummal. Feltételezhetően ez csak töredéke a valós adatoknak, hiszen az egykori tiszteknek és magas rangú vezetőknek semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a feledésre ítélt titkokról nyilatkozzanak.

Már régóta sejtjük, hogy a hallgatás fala Magyarországon is áll, csak az a kérdés, van-e valami rendszer ebben a hallgatásban, bukkanhatunk-e dokumentumokra a titoktartás útvesztőiben, amelyek egyikén-másikán UFO-gyanús eseteket fedezhet fel a kutató. Hivatalosan persze sem a magyar kormány, sem a Hadtörténelmi Levéltár, sem a polgári és katonai nemzetbiztonsági szakszolgálatok irattárai nem őriznek a kulisszák mögötti UFO-kutatást bizonyító dokumentumokat, mégis beszámolók és szemtanúk százai erősítik meg, hogy UFO-ügyben valóban léteznek fotók, dokumentumok, jelentések a különböző hazai minisztériumok irattáraiban. Próbaképpen három hivatalos szerv levéltárát és irattárát kerestük meg, kezdetben bízva abban, hogy nem mindenhol ütközünk zárt ajtókba, amikor a magyar X-akták létezéséről kérdezősködünk. Az eredmény azonban minden várakozást alulmúlt…

– A budai Várban, a Kapisztrán téren működő Hadtörténelmi Levéltár az 1945-ben megalakított magyar demokratikus hadsereg, illetve a Magyar Néphadsereg központi és területi szerveinek, alakulatainak levéltári megőrzésre kijelölt iratait vette és veszi át – tájékoztatták lapunkat a levéltár munkatársai. – Az iratok termelőivel a Honvédelmi Minisztérium központi irattára van közvetlen kapcsolatban, levéltárunkba tőlük kerül – már bizonyos rendezettségi szinten, általában az irat keletkezésétől számított 15 év elteltével – az iratanyag. Levéltári rendezésre csak az 1945 és 1956 közötti egységek kerültek. Az 1956 utáni évek iratai a Központi Irattár által leadott – egységes rendezési szempontokat nélkülöző – rendben fekszenek.

Mindezt persze nem árt tudni, de vajon érdemes-e belefogni az elmúlt évtizedekben történt, honvédséget is érintő UFO-esetek kutatásába? Erre vonatkozó kérdésemet ironikus mosoly és megvető mozdulat követte. Az éppen ügyeletes levéltáros egy vaskos jegyzéket nyújtott át, amely mindössze arról győzött meg, hogy hiába érkeztem. A hatalmas anyagmennyiség döntő része ugyanis XVIII–XIX. századi dokumentumokat foglal magába, az 1970-es évektől kezdve pedig gyakorlatilag nem őriznek – az UFO-kutatók számára izgalmasnak tűnő – anyagokat. Azt maguk a honvédségi levéltárosok és térképtárosok is elismerik, hogy nehéz fába vágják a fejszéjüket, akik információhoz szeretnének jutni a honvédség „állítólagos” UFO-titkairól. Ráadásul még abban sem lehetnénk biztosak, amit a kezünkben tartunk: az 1980-as években készült dokumentumokon és térképeken sokszor tudatosan meghamisították vagy elferdítették a valóságot, ha azt katonai érdekek indokolták.

Az 1980-as években, illetve az azóta keletkezett levéltári anyag döntő részét nem egy esetben harminc vagy ötven évre titkosították. (S ki tudja, ezek között milyen, számunkra értékes iratokat!) Reménytelen munkára vállalkozna, ha nálunk akarna UFO-kormánytitkokhoz jutni – tette hozzá mosolyogva a levéltáros. Pedig a XX. század második felében történt esetek közül igen jelentős számban találunk olyan leírásokat és beszámolókat, amelyekről szinte biztosra vehetően hivatalos jelentés is készült, így az esetről akár a honvédség, akár a rendőrség, akár a titkosszolgálatok berkein belül hivatalos jelentésnek is lennie kell.

– A Nemzetbiztonsági Hivatal szakkönyvtára nem őriz a témára vonatkozó könyveket, UFO-kutatásban nem vagyunk illetékesek. Akár hiszi, akár nem, magánemberként ismerem és szoktam olvasni a Színes UFO-t, de hivatali minőségemben sajnos nem adhatok nyilatkozatot – mondta érdeklődésünkre telefonon a könyvtár egyik névtelenséget kérő dolgozója. – Tudtommal egyébként a titkosszolgálatnál nem akad olyan ember, aki foglalkozna paranormális jelenségek kutatásával és helyszínelésével, és itt, a könyvtárban nincsenek is olyan akták, amelyekben a megmagyarázhatatlan jelenségeket gyűjtenénk. De ha lennének ilyen dokumentumok, nagy valószínűséggel akkor is a szigorúan titkos kategóriába tartoznának, vagyis civilek részére nem adhatnák ki őket.

Az NBH szakkönyvtárának munkatársától hallott információkat alátámasztják a nemzetbiztonsági szolgálatok munkájáról rendelkező, 1995-ben született törvény idevágó rendelkezései is. A passzusokban ugyanis egyetlen sor nem utal arra, hogy a hivatalnak kötelessége lenne figyelemmel kísérni a magyarországi UFO- és parajelenségeket.

– A hivatalos szerveknek nem lenne érdekük, hogy eltitkolják a földönkívüliek vagy azonosítatlan repülő járművek felbukkanását Magyarországon, kivéve, ha az idegen látogatók nem békés céllal érkeznének, és államérdekeket sértenének – vélekedtek az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatóságán, hangsúlyozva, hogy aligha akadna hivatalos szerv, amely egy ilyen esetben távol tudná tartani a médiát. Így még hírzárlat esetén sem tudnák eltitkolni a történteket, vagyis meglehetősen kicsi az esély arra, hogy titkos magyar X-akta szülessen egy efféle világjelentőségű eseményről. Az ORFK sajtóügyeletén határozottan cáfolták, hogy irattárukban bármilyen parajelenséggel kapcsolatos dokumentumot őriznének, és egyben felhívták a figyelmemet arra, hogy erre a kutatásra felesleges lenne tovább pazarolnom az energiámat: úgysem akadnék olyan hivatalos szervre, amely érdemi munkával, írásos bizonyítékokkal ki tudná elégíteni az UFO-kutatók és a téma iránt fogékonyak érdeklődését. Ha léteznének is ilyen dokumentumok, azok titkosításának feloldására a 2020-as, 2030-as évekig biztosan várni kellene – figyelmeztettek, immár nem először. De a türelem ezúttal vajon mit terem majd? Megéri-e karba tett kézzel évtizedeket várni, hogy azután kiderüljön: az UFO-kutatók számára fontos anyagokat nem is ötven, hanem mondjuk száz évre titkosították? Mire jó egyáltalán ez az időhúzás?

Egy biztos: a határozott elutasítások egyáltalán nem okoztak örömöt, pláne nem adatgazdagságot. Vajon a magyar valóság ennyire siralmas, vagy ilyen alacsony szinten áll hazánkban az idegen civilizációk jelenlétére utaló esetek hivatalos nyilvántartása és az irántuk való érdeklődés? Csupán bízhatunk abban, hogy ami a hivatalosan nem – „mindössze” megbízható, magas beosztásban lévő személyek elmondása alapján – létező katonai UFO-akták körül zajlik, az nem a mindenkori hatalom önös érdekeiről, az elhallgatásról és az ezzel kapcsolatos információk eltitkolásáról szól.

Pedig aligha hihető, hogy – legalábbis a levéltárak, irattárak és könyvtárak szerint – Magyarországon hivatalosan egyetlen parajelenség vagy UFO-eset nem történt az elmúlt évtizedekben. Aligha hihető, hogy a legfelsőbb állambiztonsági szervek egyszerűen a szőnyeg alá söpörnek egy olyan problémát, amelynek megoldása világszerte egyre több kormány és tudományos szervezet érdeklődését kelti fel. Sokkal valószínűbb az, hogy egyszerűen csak hozzá nem értőnek néznek minket a titkosszolgálat vagy a honvédség vezérkarának egyik titkos helyiségéből, ahonnan minden fontos pozícióban lévő alárendeltnek már jó régen szigorúan megtiltották, hogy az UFO-kutatók által használható információkat tartalmazó aktákat iktasson a „hétköznapi” ügyek dossziéi közé.


forrás:
http://magyarazatlan.hu/otven-evre-titkositva/
https://www.youtube.com/watch?v=bLg9uRYpIzU