Rejtélyes rádiójelek

Dr. Jerry R. Ehman 1977. augusztus 15-én egy ismeretlen jelet fogott az űrből. A jel olyan jellemzőkkel bírt, amelyek egy lehetséges földön kívüli civilizációtól való származásra utaltak, és teljesen eltért a kozmikus háttérzajoktól.

Az ufó kutatás egyik Szent Grálja kétség kívül az lenne, ha maguk az idegenek lépnének kapcsolatba velünk, és ebben rengeteg kutató és tudós egyetért. A történelem folyamán számtalanszor próbáltuk mi magunk is fölvenni a kapcsolatot idegen civilizációkkal, noha ezek a próbálkozások elég gyermeteg cipőben jártak, és járnak még ma is.

A kezdetek

A vágy, hogy kapcsolatot létesítsünk a többi bolygón létező intelligens életformákkal, jóval régebbi, mint az UFO-őrület, vagy a SETI-mozgalom. Langymeleg augusztusi éjszakákon néhány ábrándos tekintetű ősember minden bizonnyal az ég felé emelte szőrös ábrázatát, hogy szózatot makogjon a távolban pislákoló furcsa valamikhez az égbolton, de ezekről a próbálkozásokról nincsenek feljegyzések. Tiszta égboltú éjszakák később is voltak, ezért a messzi világokról való töprengés sem veszített a lendületéből.

Első jól dokumentált üzenetünk akaratunkon kívül történt. A Berlini olimpia volt az első adás 1936-ban, melyet a nagyközönség számára is sugároztak, így ez volt az első olyan jel, mely kijutott az atmoszférán át a sötét kozmoszba. Korábban is voltak már kisebb-nagyobb próbálkozások, de egyről sem volt elmondhat, hogy ténylegesen ki is jutott az űrbe, és jelenleg körülbelül 78 fényévnyi távolságra jár. Ha egy napon valamelyik űrben tanyázó civilizáció fogni fogja az adást, alaposan meg fog lepődni, és elképzelhető, hogy hálálkodni fogunk még a Führernek emiatt.

A Voyager aranylemeze

Később megpróbáltunk már tudatosan üzenni az űrbe. A Voyager-1 űrszondát 1977. szeptember 5-én indították, fedélzetén az emberiség hangos és képes üzenetét viszi azóta is aranylemezen az idegen civilizációk számára (Sounds of Earth – A Föld hangjai). Rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el.

Egy kb. 30 cm-es, arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait helyezték el (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet. A lemezt alumínium tok védi, amin szerepel információ a lemez lejátszásához, és ami feltünteti a műhold indítási helyét. Jelenleg ez a szonda már kilépett a naprendszerből, és a mélyűr sötétje felé halad tovább, míg rá nem találnak más idegen életformák.

SETI program

A SETI nevét talán már mindenki hallotta, aki egy keveset is olvasott a témában. Ez a szervezet vizsgálja évtizedek óta az űrt, értelmes élet után kutatva. Fő céljuk, hogy a nyomára bukkanjanak az idegeneknek és/vagy sikerrel fölvegyék a kapcsolatot egy idegen fajjal.

A rádiózás elterjedésével a kommunikáció feltételezett médiumai a rádióhullámok lettek. Mind a mai napig elsősorban ezek figyelése jelenti a SETI fősodrát. A SETI, mint komolyan felvetett tudományos kérdés, Giuseppe Cocconi és Philip Morrison 1959-es, Nature-ben megjelent cikkétől létezik, melyben amellett érveltek, hogy az idegen civilizációkkal a hidrogén 21 centiméter hullámhosszú rádiósugárzásán (körülbelül 1420 MHz) a legcélszerűbb felvenni a kapcsolatot.

1974. november 16-án sugározták ki az Arecibói üzenetet, mely az első, kifejezetten idegeneknek szánt rádióüzenet volt, innen számítható az aktív SETI történelme. A Carl Sagan és Frank Drake által összeállított, 1679 másodperces adást a Messier 13 gömbhalmaz felé adták, mert így az sokkal több csillaghoz jut el kb. 25 000 év múlva. Ez a próbálkozás elsősorban szimbolikus jelentőségű volt.
Válasz azonban nem jött, és ahogy teltek múltak az évek, évtizedek, csak nem akarta senki fölvenni velünk a kapcsolatot, azok a fránya idegenek pedig bujkáltak az emberiség kíváncsisága elől. Volt ugyan pár állítólagos rádiójel, de ezek hitelessége kérdéses.

Üzenet az űrből

Az 1990-es években Alekszej Arkhipov ukrán csillagász a Sas csillagkép csak 17 fényévnyire levő csillagáról, az Atairról fogott egy ismeretlen eredetű rádiójelet. A rádiójelek olyan frekvenciájúak voltak, hogy abból arra következtetett, hogy az ottani lények nagyon magas technológiai szinten járnak. A kifejlesztett ipar hatására bolygójuk lakhatatlan lett, és lakóinak egy másik bolygóra kellett menekülniük. Az elhagyott égitestet energiaforrásként hasznosítják.

A fenti történetet azóta természetesen megcáfolták, de ez nem vette kedvét az összeesküvés elmélet gyártóknak. Szerintük az egész megcáfolás nem volt több mint tudatos dezinformáció, félrevezetés, az igazság eltusolása. 

A Hűha-jel

A "Wow!" (hűha!) jelként elhíresült rádióhullámot Jerry Ehman csillagász észlelte, aki az ohio-i Big Ear rádiótávcsővel dolgozott a SETI projekten. A jel annyira kitűnt az adathalmazból, hogy Ehman bekarikázta a kinyomtatott szalagon és a szélére ráírta, hogy "Wow!", vagyis "hűha!" - akaratlanul is elnevezve a rádiójelet, amit azóta mindenki így emleget. A jel 72 másodpercig tartott, aztán soha többé nem ismétlődött meg.


Bár rengeteg erőfeszítést tettek, nem sikerült azonosítani a jel forrását, és azóta sem észleltek hasonlót, sőt a magyarázatoknak is híján vagyunk pro és kontra, így teljes a rejtély. Az egyetlen levonható következtetés talán az, hogy amennyiben a jel valóban a mélyűrből eredeztethető, akkor vagy egy eddig még nem észlelt csillagászati jelenség, vagy ténylegesen egy elfogott idegen jel volt.

De persze a magyarázatok számra szinte végtelen. Egyes vadabb elképzelések szerint két idegen űrhajó közötti kommunikációt sikerült elkapni, vagy egy ténylegesen nekünk sugárzott űrbéli üzenetet.

A tudományos észlelések magyarázatára az általános eljárás a hipotézisek gyártásával indul, majd ezek letesztelésével folytatódik. Amennyiben a hipotézis helytelen, akkor nem fogja megmagyarázni az észlelést. Ezután jöhet a következő elmélet, egészen addig folytatva ezt a metódust, amíg pontos magyarázat nem születik az észlelésre. A Hűha! jel esetében azonban a kutatók zátonyra futottak. A hosszas próbálkozások és kudarcok sorozata után Ehman szkeptikussá vált és azt kezdte hangoztatni, "valami arra utal, hogy ez egy földi forrású jel volt, ami egyszerűen visszaverődött egy űrszemét darabról". Amikor azonban ezt a magyarázatot próbálta alátámasztani, a korábbiaknál is több ellentmondással szembesült.

Ráadásul az is kiderül, hogy a jel földi eredete nem lehetséges abból kifolyólag, hogy egy űrtörmelékről verődött volna vissza valami ember által sugárzott rádiójel, ugyanis az észlelt jel rendkívül karakteres volt, nem nagyon hasonlított semmihez. Ehhez az elmélethez tehát pedig túl sok feltevés szükséges. A logikai gondolkozás egyik sémája, Occam borotvája is asztrofizikai eredetre utal, magyarázattal azonban ez sem szolgál.

A Hűha! jel tökéletes földönkívüli üzenet lenne, vagyis elméletben, ha mi az űrbe sugároznánk - és ahogy már sugároztunk is – üzenetet, annak nagyon hasonlóan kellene kinéznie. Pontosan 72 másodperc alatt erősödött fel, majd csendesedett el, ráadásul soha többé nem ismétlődött meg, tehát nem a távoli kvazárok zaját, vagy egy gammakitörést fogtunk be. Emellett drasztikusan kiemelkedett a mélyűr háttérzajából, megközelítőleg harmincszor hangosabb volt, mint bármi más a környezetében. A legérdekesebb azonban a frekvenciája volt.

Rendkívül éles, és egyetlen frekvencián lehetett csak észlelni, márpedig ez meghazudtolja a természetes rádiójelek karakterisztikáját. Azok ugyanis szétterjednek,és többféle frekvencián, széles skálán észlelhetőek. Az ismeretlen rádiójel 1420 MHz-en volt fogható. Az 1420 MHz hidrogén-vonalként is ismert, ennek a frekvenciának a használatát nemzetközi egyezmény tiltja, mivel a rádiócsillagászat számára tartják fenn, csillagászatilag ugyanis ezt általában a csillagközi űr semleges hidrogén atomjai bocsátják ki. Ez a kibocsátás nagyjából minden irányból egyenletes, segítségével térképezték fel a galaxist, a SETI program azonban másra használja.

A hidrogén a világegyetem legegyszerűbb és legbőségesebb eleme. Elvileg bármelyik intelligens civilizációnak ismernie kellene ennek a frekvenciának a jelenlétét, a feltételezések szerint ugyanúgy felhasználva a csillagászati észlelésekhez, mint az emberiség. Ennek eredményeként a SETI kutatói logikusnak tartják, hogy ezen a frekvencián keressék az idegenek jeleit.

Az azonban még mindig rejtély, hogy pontosan honnan jött a jel, és valóban idegen eredetű-e. Ha tippelnünk kéne, azt válaszolnánk, hogy nagy valószínűséggel igen. A jel forrása leszűkíthető a Nyilas csillagképre, közel a Chi sagittarii csillag csoporthoz, vagyis ha ez egy földönkívüli üzenet, akkor onnan küldhették nekünk. Természetesen mivel nem ismétlődött meg azóta sem a jel, így nem tehetünk mást, minthogy visszafojtva várjuk, hátha megismétlődik. Többször állították már rá a teleszkópokat a szóban forgó csillagképre, de mindez idáig még nem sikerültmás rádiójelet fogni a térségből.

Mind a mai napig a legtöbb SETI kutatás az égbolt pásztázásával működik, egy adott foltot csupán néhány másodpercig figyelve meg. Bár ezáltal nagy a lefedettség, ugyanakkor minimális az esély, hogy a pár másodperc alatt pont belebotlanánk egy mesterséges rádiójelbe, különösen olyanba, ami éppen felénk irányul. A másik módszer a Kepler küldetés lenne, ami egy adott területre irányul és vár. Azt tudjuk, hogy mely irányokba találunk exobolygókat, azt azonban nem, hogy ott létezik-e élet, így nagy a kockázata, hogy ezzel a módszerrel éveken át rossz irányba kémlelünk.

legendavadasz.hu