Visszatér a Földre a titokzatos űrrepülőgép


Kémplatform, műholdvadász, vagy a jövő személyszállítója a Nemzetközi Űrállomásra?

Az X37B küldetése továbbra is ismeretlen, csak az lehet róla tudni, hogy a tervezettnél jóval tovább volt a levegőben.

Az űrjárművet tíz éven keresztül a legszigorúbb titoktartás mellett fejlesztették ki az  Egyesült Államokban.



Az amerikai légierő a gép első útja előtt elhangzott tájékoztatása szerint a kisméretű űrrepülő, amely úgy néz ki, mint a Space Shuttle kicsinyített változata, a tervek szerint 270 napig kering a Föld körül, 200 és 800 kilométeres távolságban. Az új űrhajó 8,9 méter hosszú, 4,5 széles a szárnyrészeknél, és kb. 5 tonna súlyú lehet,összesen 540 kilónyi hasznos terhet szállíthat.

A gépet először 2010 áprilisában indították, ekkor 225 napot volt az űrben, majd a 2011 júniusában indított második útja 469 napig tartott. Az ismeretlen célú harmadik küldetés 2012 december 11-én kezdődött és azóta több mint 670 napja repül a bolygó körül, ami jelentősen meghaladja a tájékoztatás adatait. A november 14-i landolást  teljes készültségben várja a vandenbergi bázis személyzete.

A levegőben töltött időből is látszik, hogy az X37B jelzésű kémrepülő technológiája fejlett, de hogy pontosan mennyire, azt nem lehet tudni.

Szakértők feltételezik, hogy egy új felderítő rendszerről lehet szó, ez magyarázza a hosszú űrben való tartózkodást, sőt, lehet, hogy az X-37 képes vagy képes lesz műholdak megsemmisítésére is. Az ilyen típusú felhasználási lehetőségeket a légierő űrprogramokkal foglalkozó vezetője tagadja, állítása szerint egyszerűen „új technológiák és képességek kipróbálásáról” van szó. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a gép részese lehet az űrállomás ellátásának is, teherűrhajóként, vagy akár valamikor később személyszállítóként.

Az X-37-est úgy képzelhetjük el, mint a tavaly kivont űrrepülőgép egynegyedére csökkentett változatát, amely azonban hajtóműveit az űrsiklóval ellentétben nem használja közvetlenül a start pillanataiban, hanem egy nagyméretű hordozórakéta csúcsára szerelve emelkedik el a kilövőpadról, majd valószínűleg csak a pályára állás utolsó szakaszában, illetve a pálya módosításakor működteti a saját hajtóműveit. A Boeing szerint 110 és 500 mérföld közötti magasságú pályákon mozoghat, tehát nagyon is jól manőverezik az űrben, ami a működésének megint csak nagyfokú rugalmasságot biztosít.

Végül a Shuttle-hoz hasonlóan fékez majd siklórepülésben száll le a beprogramozott pályán. A földet érésről némi elképzelésünk az egyetlen olyan felvétel alapján lehet, ami még az X-37-es légköri tesztekre használt változatának repülését és (láthatóan meglehetősen nagy sebességgel történő) földet érését mutatja még 2006-ban az Edwards légitámaszponton.


Az X-37 építési elve a Shuttle koncepcióját követi, tehát a gép úgynevezett „lifting body”, a légkörbe visszaérve siklórepüléskor nemcsak a szárnyon, hanem a törzsön is keletkezik felhajtóerő. Az egyetlen hozzáférhető felvétel, ami az első gépről földet érés után készült, mutatja, hogy a súrlódástól felhevülő részeket ugyanúgy hővédő panelek borítják, mint a Space Shuttle-t.


Azonban komoly változás, hogy a gép alumíniumnál könnyebb anyagokból, speciális fémekből és kompozitokból készült, illetve hogy valamennyi kormányfelülete és más mozgó egysége hidraulika helyett elektromos működtetésű, ami jelentős súlymegtakarítást tesz lehetővé.

A méretek Space Shuttle-éhoz képest jóval kisebbek: a gép 8,8 méter hosszú, 4,5 méter széles, fesztávolsága kevesebb, mint öt méter, az űrben nyitható rakodótere akkora, mint egy kisteherautó platója. Az energiaellátásra szolgáló napelemtáblák is ebből a rakodótérből nyílnak.
A légkörbe belépéskor keletkező több ezer fokos hőség kivédése lehet az X-37-es repüléseinek is a legkritikusabb mozzanata.

A légkörbe belépéskor keletkező több ezer fokos hőség kivédése lehet az X-37-es repüléseinek is a legkritikusabb mozzanata.

A kis méretek nem jelentenek feltétlenül hátrányt az X-37-es rendszer alkalmazásában: a Space Shuttle egyebek mellett épp a nagysága miatt bizonyult gazdaságtalannak. Az általa az űrbe juttatott nehéz és nagyméretű terhek többségét fel tudták volna bocsátani hagyományos hordozórakétával is, miközben néhány ember feljuttatásához földkörüli pályára illetve az űrállomásra aránytalanul és szükségtelenül nagy lett.

Az X37B ürrepülőgép november 14-i landolását  teljes készültségben várja a vandenbergi bázis személyzete.
A landolás időpontjára légtérzárat vezetnek be a bázis környékén.

Jelenleg a Boeing azon dolgozik, hogy a nyugalmazott űrsikló hangár Cape Canaveral-ben legyen a jövő generációs X37B katonai űrrepülők bázisa. – írja a space.com.