Az Iapetus és a Szaturnusz valódi szerepe


Az Iapetusról

"A Szaturnusz egyik holdja az Iapetus ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Iapetus_(hold)  ) technikai tervezés és kivitelezés alapján fogant meg és egy meghatározott célra lett létrehozva. Az Iapetus a Szaturnusz pályakeringésére és gravitációjára van hatással. És azt mondjuk nektek, hogy a Szaturnusz energiái nagymértékben befolyásolják a Földet, úgy, ahogy az Iapetus is ugyancsak hatással van a Szaturnusz bolygórendszerére.


Legtöbben közületek a metafizikai felfedező utatok során felismertétek azt, hogy a Föld és az emberiség erőteljes asztrológiai hatás alatt áll. Az asztrológia nem néphit, hanem inkább egy olyan tudomány, amelyen keresztül megismerhető, hogy a bolygók milyen hatással vannak a sűrű gravitációs hullámaikon keresztül és az energia kisugárzásaikkal az emberiségre. Minden bolygó a Naprendszeretekben egy egyedülálló sajátos frekvencián, gravitációs hullámokat sugároz ki, amolyan reá nézve jellemző „aláírás" (  névjegy, pecsét) energiáját. Ez az energia plazmikus és szubatomi töltéssel rendelkezik és geometrikus mintázattal árad ki minden bolygó északi pólusán keresztül.

Bizonyos módon hasonlóak a „fehér lyukakhoz”, abban az értelemben, hogy ez az energia többdimenziós, azaz multidimenzionális, ami azt jelenti, hogy magasabb dimenzióktól kapott energiaként vetülnek ki a Naprendszeretekbe. A pólusos kivetülés egy geometrikus aláírást, pecsétet tartalmaz, és a pólusos geometriája meghatározza a bolygó forgási tényezőit (külső és belső nyomaték) és a többdimenziós energiájának vibrációs szintjét. Minden bolygó és hold a Naprendszerben szeretettel támogatja a Földet és a Föld is ugyanúgy a többieket.

Egy összehasonlításként az analógia itt az lehetne, hogy a bolygók és a holdak között olyan a viszony, mint az atomok és a körülöttük keringő elektronok között. Ha pl. egy pályáján lévő elektron megváltoztatja az energiáját, akkor ez a vele összefüggő atom, sőt molekula természetének a megváltozását is elő fogja idézni. Azaz minden bolygó energiarezgése akár egy újabb holddal is megváltoztatható.

A Voyager-szondák küldetése során ( megj : a Voyager-1 1980. november 12-én, míg a Voyager-2 1981. augusztus 25-én ért a Szaturnusz közelbe. ) egyre több képet küldtek vissza az utóbbi időkben. A Cassini-szonda pedig ( megj: 2004. július 1. óta kering a Szaturnusz körül. ) különleges, megmagyarázhatatlan jelenségeket tárt fel az Iapetusról, amelyek azért is érdekesek, mert néhány alakzata elkendőzhetetlen bizonyítékul szolgál a földönkívüliek létezéséről. Ám az igazat megvallva a ti saját bolygótok is tele van ilyen bizonyítékokkal, de ezeket a tényeket legtöbben elutasítják, vagy nem ismerik fel, vagy helytelen módon tiltott régészetnek nevezik.

A Voyager- és a Cassini-szondák feltártak jó néhány ilyen rendkívüli, természetellenes alakzatot a Szaturnusz holdja az Iapetus körül. Ilyenek például a 4 millió láb ( kb. 1280 km ) hosszú, az egyenlítő körül épített fal, a hatszögletű kráterek, 


Iapetus fala és hatszögletű krátere

a doboz alakú felületi szerkezetek és a toronyszerű antenna-építmények, ahogy ezek a fényes/sötét váltakozóan vibráló állapotot mutatnak, valamint a hold szokatlan módon visszatérő körforgását és keringését.

Iapetus tornya

Bár mindig van erre a vezető tudományos műhelyeknek magyarázata, de mi azt mondjuk még most is nektek, hogy a felvilágosultabb asztrofizikusok egyre inkább a tudatában vannak annak, hogy az Iapetus a Szaturnusz egyik holdjaként egy „mesterséges hold”, jóllehet legtöbbjük ugyan felismeri, de nem meri ezt bevallani, mivel az ilyen felismerés nem egyeztethető össze a jelenlegi hitrendszerük állításaival. Azt mondjuk tehát nektek, hogy az Iapetusnak nevezett műhold, amely a gyűrűs bolygó külső pályáján túl, elég szélsőségesen módon kering, egy meghatározott cél érdekében lett erre a helyre irányítva a magasan fejlett földönkívüliek segítségével. Az Iapetus egy intelligens tervezés eredménye és egy hatalmas cél érdekében lett ez így létrehozva.

Arthur C. Clark látnoki könyvében, a '2001 űrodüsszeiában', a mű főszereplője, Dr. Bowman rájön arra, hogy az ő igazi küldetése az, hogy felkutassa a Szaturnusz 3. legnagyobb holdjának, az Iapetusnak a titkát abban a reményben, hogy kapcsolatot tudjon létesíteni azzal a társadalommal, akik egykor még monolitokat, kőoszlopokat rejtettek el a Földön és a Holdon.

Ahogy az Iapetushoz közeledett, észrevette hogy ennek a holdnak a felületén is ugyanilyen formájú monolitok vannak. Ekkor úgy döntött, hogy kimegy egy külső űrkabinnal, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a monolitot. Úgy tervezte el, hogy felfedi a monolit titkát, annak igazi rendeltetését, amely olyan volt, mint egy csillagkapu  és amikor megnyílt, a belépni akaró  Bowman űrkabinját beengedte. Mielőtt még eltűnt volna a monolitban, a küldetés irányítója így hallotta meg a jelentését: 'Biztosan benne vagyok! A tárgy üreges és örökké tartó! Ó, Istenem, tele van csillagokkal!'


Érdekes módon ez a könyv évekkel azelőtt íródott ( megj: 1968-ban ), mielőtt a Voyager- és Cassini-szondák felderítették volna az Iapetus „fekete lyukát”. A Cassini küldetésének során kiderült, hogy az Iapetusról visszaküldött képek a holdról szokatlan módon verik vissza a radarhullámokat, és ez érthetetlen módon a fény és sötétség folyamatosan váltakozó játékának megmagyarázhatatlan jelenségét mutatta. A fényerő rendszeres váltakozása arra utalt, hogy a hold fényerejének szabályozását egy belső vagy mesterséges vezérlés működteti.

Azt is feltérképezték, hogy az Iapetus egyenlítői fala, 12 mérföld magas ( kb. 20 km ), 12 mérföld széles, és mintegy 800 mérföld hosszú ( kb. 1280 km ), és mint egy varrat jelenik meg szimmetrikusan a bolygó egyenlítőjén.

Iapetus fal

És ezt nem vették észre a NASA tudósai! ( Megj : gondolom, itt enyhe irónia is van az arkangyal részéről ! ) Ennek a nem-észrevételnek a valódi oka pedig az, hogy kockáztatták volna a megrögzött álláspontjukat, és olyan feltételezésekre adott volna alkalmat, hogy az Iapetus egy mesterségesen megépített hold, azaz annak a bizonyítékát mutaja, hogy a Naprendszerben fejlett életformák is vannak. Richard Hoagland egy előrelátó, látnoki képességekkel megáldott tudós, aki már többi ehhez hasonló bizonyítékot talált a Naprendszer égitesteinél, melyek közül a legtöbb valójában helyes következtetés.

A tudósok közül többen is tisztában vannak azzal, hogy az Iapetus a Szaturnusz körül egy szokatlan, 15 fokban elhajló elliptikus pályán kering, ami azért is érdekes mert nem párhuzamosan teszi ezt meg a bolygó körül. Majdnem mindegyik hold a Szaturnusz gyűrűjének forgásával megegyezően, ugyanazon a síkon forog. Kivéve a Phobe holdat, amely 5 fok eltéréssel a bolygó forgásával ellenkező irányba forog.

Azt mondjuk nektek, hogy az Iapetus egy ősi Arcturusziak által létrehozott építmény. Szerkezetének felépítése a platónikus testek mintázatából származik, amelyet így egy csonka dodekaédernek is nevezhetnénk. A Cassini képei azt mutatták, hogy nem teljesen gömb alakú, mint a legtöbb égitest, hanem inkább olyan geometrikus vonalakkal rendelkezik, amely dodekaéder formájával meg tudja tartani saját tömegét, attól függetlenül, hogy évmilliárdok óta rárakódott jég- és portörmelék már nagyrészt átrajzolta felszínének arculatát és így a dodekaéderre utaló jegyeit is megváltoztatta.

Azok, akik ismerik a szent geometriának nevezett tudományt, tisztában vannak azzal, hogy a tetraéderek hogyan illeszkednek össze a poliéderikus dodekaéderré. Ugyanígy jelennek meg ezek a formák az Iapetus felszínén is, melyről már intuitíve sejtelme volt néhány látomással bíró tudósnak (Megj : alternatív kutatónak ).

Az Iapetust tehát egy mesterséges holdnak építették meg, és különleges célból lett ilyen elnyújtott pályán és ilyen szögben a Szaturnusz köré helyezve.

Iapetus pályája

Úgy hozták létre, hogy ha kell, meg tudja változtatni, modulálni a Szaturnusz kristályos szimfóniájának frekvenciáját és gravitációját. A frekvenciájának beállítása pedig az, amit ti a Szaturnusz kristályos gyűrűjének nevezhetnétek.

A Szaturnusz gyűrűi

Az emberiség számára mindig is ismert volt az a tény, hogy a Szaturnusz sokban különbözik a Naprendszer többi bolygójától. Ez a hihetetlen gyűrűrendszer csodálatos szépséget kölcsönöz neki, máshol sem nagyon található gyönyörködtető szépséget, amely alapvetően mássá teszi ezt a bolygót a többiektől, és így mindig képes volt lenyűgözni és magával ragadni az őt megfigyelő emberiséget.  Azt mondjuk tehát nektek, hogy a Szaturnusz és a gyűrűi elképesztően fontos szerepet játszanak a Naprendszeretekben.

Szaturnusz gyűrűi

A Szaturnusz gyűrűi állandóan mozgásban vannak és ( megj : a magasabb intelligenciák ) egy összerendező vibrációval látják el őket, másrészt a gyűrűk folyamatosan modulálják, változtatják a Naprendszer rezgését, de épp úgy a Felemelkedés zökkenőmentes folyamatát a Földön. A Szaturnusz gyűrűit egyedülálló kristályok alkotják, melyek egy harmonikus vibrációs rezgést bocsátanak ki, egy koherens, mindent mindennel összefüggésben tartó dalt.

Szaturnusz gyűrűrezgései

A Szaturnusz egy Arkturuszi belépési pontot, csillagkaput képvisel a Naprendszeretek fizikai és nem fizikai valóságaiba, birodalmaiba.

               Arkturusz csillag                                                                                    Arkturusz helye   

Egy mágneses,  tórusszerű erőtér rendkívül bonyolult " fehér lyuka" áll tehát a Naprendszeretek rendelkezésére e óriásbolygó képében. A Voyager-szondák küldetésének egyik célja a Szaturnusz északi pólusának megfigyelése állt, de a Cassini elküldetése során már sokkal jobban megfigyelhető részletei is előtűntek ennek a pólusnak. Így jól láthatóan a Szaturnusznak ez az északi pólusa egy hihetetlenül szabályos hatszöget alkot,

Szaturnusz hatszögletű pólusa

míg a déli pólusa egy elliptikusan kavargó tojásdad formát alkot. Ez a rejtélyes felfedezés aztán rendkívüli izgalomba hozta a vezető asztrofizikusokat. ( megj : és egyben ennek az ordító bizonyítéknak a rutinszerű elhallgatását is! ) Ám maga ez a jelenség a pólusoknál egy 60-as alapú többdimenziós torziós fizikán alapszik, amely még ismeretlen a jelenlegi tudományotok számára.

És egyben elmondjuk most azt is nektek, hogy a Szaturnusz hatszögletű északi pólusa hihetetlen energiát bocsát ki, sokkal több energiát, mint amennyit a bolygó a Naptól kap. A hatszögletű geometriai minta, egy energiajelzés, egy hullámhossz-minta, amely jelzi a torziós energia által kibocsátott szintet és mértéket.

Hihetetlen energia érkezik a Világegyetem másik hiperdimenziójából a Szaturnuszon keresztül. A teljes Szaturnuszi rendszer egy hatalmas szabályozó erő, amely nem csak a Naprendszerre, de a Földre és az egész emberiségre is hatással, befolyással van. A Szaturnusz gyűrűje és annak néhány holdja, különösen az Encladus kristályos harmóniát sugároz ki, egy gigantikus gravitációs plazmát és energiát, amely közvetlenül hatással van az emberiség energiájára, különösen a mostani időkben.

Teljes és erős energetikai összefüggés áll fenn a Szaturnusz-rendszer, a Föld és az azon élő összes ember között. Az olyan energiák, mint a Nap koronakilövellése, sőt, azon túl, a plazma kation-anion arányának befolyásolásáig, nem csak az emberiség viselkedésére van egyedülálló hatással, hanem az emberi aura Mer-Ka-Na-csakra mezejére is indukciós hatással bír, hogy így sokkal hatékonyabban tudja használni az ember a multidimenzionális valóságot, a párhuzamos birodalmakat és az idő-hologramot.

És amivel most már Ti is tisztában vagytok, az az, hogy a Földön is léteznek mágneses portálok, kapuk, amelyek egybegyűjtik a Nap hatalmas energiáit. Így előfordulnak nálatok is kristályos portálok, ahol összerendeződnek a plazma által kibocsátott fényhullámok.

Minden olyan erő, amely megváltoztatja a Föld kristályos és elektromágneses mezejét, azok bennetek is változást idéznek elő. A Szaturnuszi rendszer egy felgyorsuló, összetartozó, egymásnak megfelelő energiát gerjeszt, a Földetek Felemelkedésének a céljából, sőt, ha a Felemelkedést, ha egyáltalán meg lehet határozni, talán úgy lehet, mint amikor a Föld dimenzionális mátrixa kiterjed egy magasabb kristályos mező rezgésébe. A Kristályos Rács, a Háló, mint ilyen, teljes mértékben megkapja az ehhez való a kristályos kódokat a Szaturnusz-rendszertől.

A Iapetus egy hatalmas, automatikusan vezérelt számítógépként szabályozza ezt, és részt vesz a Szaturnusz-rendszer útjának, keringésének irányításában és annak megfelelőképpen változtatja, vezérli ezt a rendszert. Sajátos pályakeringésével befolyásolja a Szaturnusz gyűrűjét és a hullámminták kibocsátásával a gyűrű jégkristályait. Egy háromszöget alkot a Szaturnusz ellentétes irányba keringő holdjával a Phoebe-vel és magával a Szaturnusszal, és ez a kapcsolat biztosítja a Szaturnusz-rendszer erőforrásait.

A Szaturnusz-rendszer fontos szerepet játszik a Kozmosszal való összeköttetésben és a Föld Holdjával kapcsolatban is, abban az összefüggésben, mikor az élet megjelent egykor a bolygótokon.

A Szaturnusz-rendszer a jelenlegi naprendszerbeli átalakulásunkban újra jelentős szerepet játszik kristályos rezgéseivel, ami által a Földet egy magasabb, optimális rezgésállapotban mozdítja el. Ez az energiaeltolódás különösen a földi környezeti változásokra hat, ahogy ez pl. Arkansas vagy Brazília kristályos vortexébe, örvényébe is bekódolja a Kristályos Háló, valamint Kristályos Nap-lemezek rezgéseit.

A koherenciát ( a kozmikus rezgéssel való összeegyeztetést ) a kristályos mezőn belül gerjeszti a Mer-Ka-Na-csakra rendszeretekbe, közvetlenül befolyásolva azt, hogy még optimálisabb állapotú rezgésbe kerüljetek a Szaturnusz kristályos koherenciarezgései segítségével. Ez majd egy stabilitást hoz számotokra.

Azok, akik összerendezetlen, inkoherens, kibillent állapotban vannak, sokkal jobban magukba fogják tudni szívni  és meg fogják érezni ennek a hatásait azokon a területeken, ahol élnek, míg azok, akik koherens, összerendezett állapotban vannak, kevésbé érzik majd meg mindezt."
forrás:spiritufo.ditro.hu