A "KÉZIRAT", mely a mai napig megfejthetetlen - Voynich-kódex -

A leghíresebb kriptológusoknak, és a csúcstechnikával felszerelt katonai rejtjelfejtő intézményeknek mindeddig rendre beletört a bicskája egy furcsa ábrákkal illusztrált, egyedi nyelven írt középkori kódex megfejtésébe. A Voynich-kézirat immár közel hat évszázada őrzi megfejthetetlennek tűnő titkait.

A világhírű Yale Egyetem (New Haven, Connecticut) Ritka Könyvek és Kéziratok Gyűjteménye (Rare Book and Manuscript Library) MS 408 katalógusszám alatt őrzi minden idők legrejtélyesebb kéziratát.

A Voynich-kézirat története legalább olyan izgalmas, mint megfejtetlensége.

Nemcsak maga a kézirat, hanem a titokzatos dokumentum története is tele van feltáratlan fehér foltokkal. Annyi bizonyos, hogy első ismert tulajdonosa a 17. század híres prágai alkimistája, Georg Baresch volt. Az érthetetlen nyelven írt, és számos különleges növényi,  illetve egyéb szimbolikus ábrával illusztrált mű igencsak felcsigázta a derék alkimista kíváncsiságát. Mivel sehogy sem boldogult a furcsa irománnyal, a kor egyik ismert tudósához, az etióp nyelvet kitűnően ismerő, és éppen az egyiptomi hieroglifák megfejtésével foglalatoskodó Athanasius Kircher-hez fordult segítségért.

Athanasius Kircher jezsuita professzor, a 17. század híres polihisztora elsőként próbálta megfejteni a rejtélyes kéziratot.
Baresch 1639-ben néhány lemásolt oldalt el is küldött a vatikáni Collegium Romanum jezsuita professzorának, de Kircher sem tudott mit kezdeni a Baresch-től kapott másolat megfejtésével.  Baresch halála után Jan Marek Marci, a prágai Károly Egyetem rektora szerezte meg a kéziratot. Tőle tudjuk, hogy az iratcsomó korábban állítólag – az okkult tudományokhoz különösen vonzódó – II. Rudolf császár gyűjteményét gyarapította. Marci szerint a hóbortjairól hírhedt, és elmebaja miatt 1608-ban lemondásra kényszerített Rudolf a különleges irományt Roger Bacon munkájának vélte, és kisebb vagyont, 600 dukátot fizetett érte. A kéziratnak ezután majd’ két évszázadra nyoma veszik.

A Voynich-kézirat egykori tulajdonosai közt vélik az okkult tudományok iránt különös vonzalmat mutató II. Rudolf császárt is (Hans von Aachen festménye)
1870-ben az egységesült Olaszország uralkodója II. Viktor Emánuel úgy dönt, hogy – páratlan kulturális értéke miatt- köztulajdonba veszik a Collegium Romanum könyvtárát. A királyi rendelet értelmében egyedül csak a személyi tulajdonban lévő könyvek és kéziratok kerülhetik el a kisajátítást. Ezért még a kisajátítási rendelet hatálybalépése előtt Petrus Beckx, a jezsuita rend generálisa néhány könyvet és dokumentumot – köztük a rejtélyes kéziratot, „kimenekít” a könyvtárból. 1912-ben a római jezsuiták könyv gyűjteményük egy részét kiárusítják. Ekkor lép színre a lengyel-litván származású amerikai könyvkereskedő, Wilifred Michael Voynich, aki néhány ritkasággal együtt, a később róla elnevezett kéziratot is megvásárolja. A hozzáértő szakember azonnal rájön, hogy egy egészen egyedülálló dokumentum birtokába jutott, amelyet saját magángyűjteményében helyezett el. A Voynich-kéziratot az antikvárius halála után özvegye, Ethel Lilian Voynich örökölte meg, 1931-ben. Az özvegy 1960-ban barátnőjére, Ann Nill-re hagyta a kéziratot, amely végül 1969-ben ajándékozás útján került a Yale Egyetem könyvtárába.

Wilifred Michael Woynich 1912-ben vásárolta meg a kéziratot, amelynek azonnal felismerte egyedülálló jellentőségét.
A Voynich-kézirat keletkezési idejét egészen a legutóbbi időkig a 16. század második felére tették a kutatók. 2012-ben Greg Hodgins vezetésével, az Arizonai Egyetem sugárlaboratóriumában elvégezték a Voynich-kézirat nagy precizitású radiokarbonos kormeghatározását. A legfrissebb, természettudományos módszerrel elvégzett kormeghatározás szerint a kézirat 1405 és 1440 között keletkezhetett.

A rendkívül furcsa, egyedi és ismeretlen nyelven írt kódex a 15. század elsőévtizedeiben keletkezhetett.
 A híres dokumentum 234 darab,23 cm magas és 15 cm széles, finom borjúbőrből készített velumlapból áll. A számozás szerint 42 lap hiányzik az eredeti műből. A borítólap üres, és a meglévő négy utolsó oldal kivételével valamennyi lapot kézzel festett ábrák díszítenek.

A Voynich-kézirat számos asztronómiai jellegű ábrát tartalmaz.
Az elmúlt néhány évtizedben számos aspektusból vizsgálták a különös kódexet. A Voynich-kézirat mintegy 180 000 betűknek illetve írásnak látszó jelből áll. Abban mindenki egyetért, hogy a kódexet azonos kéz, balról jobbra írta. A kéziratban 30 különböző jelet (betűt?) lehet megkülönböztetni. A jelek egyetlen ismert emberi nyelv abc-jéhez sem hasonlítanak, és nincs olyan, az emberi történelem során kifejlesztett titkosírási rendszer, amellyel akár csak összehasonlítható lenne a Voynich-kézirat rendszere. Az eddig elvégzett kutatások egyik komoly eredménye az a felfedezés, amely szerint a mintegy 35 000 kombinált jel (szó?) hangtani és helyesírási szabályokat követ. Statisztikai elemzéssel azt is sikerült bebizonyítani, hogy a szöveg szerkezetileg igen hasonló a természetes nyelvek szerkezetéhez. Itt azonban nagyjából meg is áll a tudomány, mivel még senkinek sem sikerült a jelrendszer tartalmát megfejtenie. Már az 1960-as 70-es években olyan nagyágyúk dolgoztak a kézirat megfejtésén, mint a brit matematikusokból és kódfejtőkből álló világhírű „Bletchley Park” csoport. Ez volt az a társaság, amely a II. világháború idején az angol titkosszolgálat megbízásából sikeresen feltörte a szupertitkos és rendkívül fejlett német Enigma rejtjelező készülék rendszerét, melyet a kor kódfejtői – és nem csak a németek – feltörhetetlennek tartottak. Enigma ide, Enigma oda, de a Voynich-kódex még a Bletchley csoport sokat tapasztalt veteránjain is kifogott… 

A gyakori botanikai jellegű ábrák többsége nem hasonlít az ismert növényekre.
Az  életüket a Voynich-kézirat megfejtésére feltett fanatikus kutatók a számítógépes technika elmúlt években tapasztalt szédületes fejlődésére tekintettel végre elérkezettnek látták az időt arra, hogy a high-tech bevetésével  rántsák le a leplet a neves szakembereket sorozatosan megszégyenítő középkori titkosírásról. A szuper számítógépekkel közismerten gazdagon felszerelt Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) kódfejtőkből, matematikusokból és szoftveres szakemberekből álló csoportot hozott létre, a Voynich-kézirat megfejtésére. A szöveget a külön az erre a célra kidolgozott számítógépes programokon többször is keresztülfuttatták, egyaránt alkalmazva a grafikus jelek írásjelekké, majd ismét grafikus jelekké visszaalakításának módszerét, minden eredmény nélkül. Ezután a jeleket átültették többféle számrendszerbe (a 2-estől egészen a 64-es számrendszerig) és így futtatták  végig a kódfeltörő programokon. Talán mondanunk sem kell, hogy a Voynich-kézirat ez alkalommal is túljárt korunk legfejlettebb számítógépeinek illetve szoftvereinek az „eszén”. Az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalhoz hasonló kudarc érte egyébként a Királyi Haditengerészet titkosszolgálatának kódfejtő csoportját is…

Betűk vagy jelek? Még ez a kérdés sem világos.
A Voynich-kéziratnak nem csak az egyetlen ismert nyelvhez sem hasonló rendszere, hanem gazdag képi világa is különlegességnek számít.
Tárgyát tekintve több csoportra bonthatjuk a képi illusztrációkat. Leggyakoribbak a növényeket ábrázoló botanikai jellegű rajzok. Ami viszont rendkívül furcsa, hogy a precízen megrajzolt növények jelentős része egyáltalán nem hasonlít az ismert növényekhez. Igen gyakori az emberi test, elsősorban a női alakok ábrázolása is. A figurák leggyakrabban az emberi szervekre, például az érrendszerre hasonló szimbolikus ábrázolások részei. Számos asztronómiai vagy asztrológiai jellegű ábrát is azonosíthatunk a kéziratban.
Ezekben egyes kutatók a Napra és a bolygópályákra ismernek rá. Furcsa, hogy  olyan ábrákra is rábukkanhatunk, amelyek leginkább az extra galaxisokra emlékeztetnek.
A 15. század első felében mit sem tudtak a bolygók nap körüli keringéséről, és még kevésbé az extra galaxisokról… A rajzok között ismeretlen világokat bemutató ábrákat, illetve térképet is találhatunk. A Voynich-kézirat képi világa legalább olyan rejtélyes, mint megfejtetlen szövege.

Rengeteg elmélet

Mivel a kódot a mai napig nem fejtették meg, rengeteg elmélet látott napvilágot. 
„Elképesztő belegondolni, hogy valaki évszázadokkal ezelőtt írt valamit, és ma, a modern kor számítógépes világában sem vagyunk képesek megfejteni!”
A dokumentum egyik nagy érdekessége, hogy annyiféle ábra, rajz és alakzat található benne, hogy jóformán bármilyen elméletet is állítunk fel róla, biztosan találunk egy-két támpontot benne erre vonatkozóan.

Az örök fiatalság titka

Az egyik legérdekesebb teória szerint a könyv az örök fiatalság –vagy halhatatlanság - elixírjének receptjét tartalmazza. Ez megmagyarázná azt, hogy miért kellett titkosírással fölvinni a lapokra az információt. Ráadásul egyes ábrákon azt lehet látni, hogy különféle emberalakok mártóznak meg valamiféle zöld folyadékkal teli futurisztikusnak látszó medencében, majd fiatalokká válnak.




Dokumentum egy párhuzamos világból?

Az élet elixír elméletnél még meredekebb elmélet nem is evilági eredetet feltételez. Eszerint a Voynich-kézirat hatszáz évvel ezelőtt egy tér-idő fodrozódás következtében egy szomszédos, vagy párhuzamos univerzumból/világból került  át hozzánk. Tehát a kézirat tényleg egy 15. századi dokumentum, de nem ugyanabban a világban, nem ugyanott és nem ugyanolyan módon íródott. Ezért nem lehet megfejteni, mert egy számunkra teljesen ismeretlen nyelven írták meg.

Egzotikus, vagy kihalt nyelv

Lehet, hogy azért nem sikerült megfejteni a kéziratot, mert egzotikus nyelven íródott, amit mára már nem ismernek, vagy egy olyan nyelven, ami az idők során kihalt. Jacques Guy nyelvész egyszer azt sugallta, hogy a szöveg nyílt, és egy egzotikus természetes nyelven írták. Nem rejtjelezték, csak egy újonnan feltalált ábécével készítették. A szavak szerkezete hasonlít a Kelet- és Közép-Ázsiában beszélt nyelvek szavaihoz, főként a sino-tibeti nyelvek (kínai, tibeti, burmai), az ausztro-ázsiai nyelvek (vietnami, khmer), és lehet, hogy a tai (thai, lao és társai) nyelvek szavaihoz. Ezek közül sok nyelvben a szavak egy szótagúak, és a szótagoknak gazdag a belső struktúrája, ideértve a tónusokat. Ez az elmélet történelmileg is alátámasztható elmélet. Bár ezeknek a nyelveknek van saját írásuk, ez túl nehéznek bizonyult a nyugati látogatók számára, akik fonetikus írásokat találtak ki, amikben többnyire latin betűket használtak, de néha teljesen új ábécét vezettek be. Habár az ismert példák a Voynich-kézirat után keletkeztek, a történelem sok felfedezőre és misszionáriusra emlékezik, akik elkészíthették a kéziratot akár Marco Polo tizenharmadik századi útja előtt is, de valószínűbb, hogy Vasco da Gama 1499-es keleti útja után.

Egy kódkönyves rejtjel

A Voynich-kézirat szavai valószínűleg kódok, legalábbis ezen elmélet szerint. A kódok jelentését egy másik, a kézirattól független kódkönyv tartalmazza, ez megmagyarázná azt, hogy miért nem sikerült még számítógépes módszerekkel sem megfejteni. Bár kulcs nélkül is lehet dekódolni, azonban nagyon nehéz feladat, és mint tudjuk, eddig még nem sikerült előbbre jutni ezen a téren a kutatóknak. A fő érv a teória mellett az, hogy a szavak belső struktúrája és a hossz-eloszlásuk hasonlít a római számokéra – amik használata kódként abban az időben egyértelmű választás lehetett. Ez viszont némileg ellentmondásos, ugyanis az effajta technikát nem alkalmazták hosszabb szövegek esetén, mivel körülményes volt őket kódolni és dekódolni.

Héber szöveg vizuálisan rejtjelezve

A Voynich-kézirat szövege kísértetiesen hasonlít egyes héber szavakra, így akár héber szöveg is lehet vizuálisan rejtjelezve. Mihelyst helyesen, betűt nem tévesztve írjuk át a Voynich-kéziratot az EVA-t alapul véve, sok szó olvasható héber szóként, melyek eltorzítva ismétlődnek a továbbiakban az olvasó megtévesztésére. A kézirat AIN szava megfelel héberül a szem szónak, amely a későbbiekben megjelenik még AIIN vagy AIIIN-ként is, azt a benyomást keltve, mintha más szavakról lenne szó. Mivel matematikai módszerekkel nem jutottak előrébb a kód megfejtésében, a tudósok azt feltételezik, hogy talán tényleg Vizuális rejtjellel van dolguk.

Mesterséges nyelv

Talán az egész nem más, mint egy mesterségesen létrehozott nyelv utolsó hagyatéka. Ez az ötlet nagyon régi: egy korai ismert példa John Wilkins filozofikus nyelve 1668-ból, de ez még mindig a Voynich-kézirat keletkezése utánra datálódik. Az ismert példákban a kategóriákat szuffixumok hozzáadásával osztják részekre, ennek következtében egy adott témájú szövegben sok hasonló szó fordul elő, például a növénynevek mindegyike ugyanazzal a betűvel kezdődik, hasonlóan a betegségek, és így tovább. Ez magyarázhatja a szöveg ismétlődő természetét.

Idegen lények üzenete

Egy másik hajmeresztő teória szerint a könyv idegen lényeg középkori üzenetét tartalmazza. Éppen emiatt nem értjük és nem bírjuk megfejteni a nyelvezetét, mert az ott leírtak nem Földi nyelvezeten íródtak. Ez nem más, mint a glosszolália tudománya. A glosszolália nyelveken szólást jelent, amikor a médium önkívületi állapotban idegen (akár létező, akár feltételezett, vagy kitalált) nyelven beszél, olyanon, amin egyébként nem tud. Talán az égi lények, a csillagok közt lakó civilizációk üzentek valami fontosat, melyet soha nem fogunk tudni magunktól megfejteni, csak ha majd ők is akarják.

A Szent Grál titka
Mint minden megfejtetlen titok kapcsán, itt is felmerült a Szent Grállal való kapcsolat. Lehet, hogy a becses tárgy végső nyughelyét írja le? De akkor miért vannak benne növényekről készített rajzok, csillagjegyek? Talán a Szent Grál pontos helyét, és a belőle fogyasztandó égi nedű receptjét írja le?


Csalás

A kézirat szövegének bizarrsága, a megkettőzött és a hármas szavak, a képek gyanús tartalma (növénykimérák) és a történelmi utalások hiánya azt az ötletet támogatja, hogy itt valójában csalásról van szó, a szöveg teljesen értelmetlen. Ha eddig senki sem tudott értelmeset sem kihámozni belőle, akkor az lehet, hogy azért van, mert nem jelent semmit. Egyesek szerint maga Wilfrid Michael Voynich áll az egész mögött, és ő maga hozta létre a kéziratot. Antikváriusként meg volt arra a lehetősége és tudása, hogy egy korhű, hiteles dokumentumot hozzon létre. Azonban ezt az elméletet a szénizotópos kormeghatározás egyértelműen kizárta.

A Voynich-kézirat tartalmának megfejtéséhez tehát az elmúlt években sem jutottunk közelebb. Sőt, talán rejtélyesebb, mint valaha. Bár időnként feltűnik egy-egy önjelölt, aki azt gondolja, hogy majd feltöri a kódot, ez eddig senkinek sem sikerült. A titok továbbra is titok, az üzenet pedig megfejtetlen.



forrás:explorerworld.hu - legendavadasz.hu