A fátylon túl - David Icke

„Valahányszor az emberek egyetértenek velem, mindig rám tör az érzés, hogy bizonyosan
tévedek. ”
(Oscar Wilde)

Ahogy követtem a globális összeesküvés rendkívüli méreteit és mélységeit feltáró szálakat, hamarosan világossá vált előttem, hogy még ez is csak a teljes történet egyik szintje.

A kései 90-es évektől fogva az életemet formáló véletlen egybeesések elvezettek az öt érzékszerven túli tudás és tudatosság területére. E más dimenziók vagy valóságok természetének megértése alapvetőnek mutatkozott az Illuminátusok mögötti erő beazonosításához.





Minden, amit Teremtésnek nevezünk, valójában különböző frekvenciákon rezonáló energia.

Minél alacsonyabb frekvencián rezeg az energia, annál sűrűbbnek tűnik (mint egy fal), minél magasabban rezeg, egyre kevésbé és kevésbé tűnik sűrűnek és szilárdnak, egészen odáig, amikor oly gyorsan rezeg, hogy elhagyja az öt érzékszervünk számára érzékelhető frekvenciatartományt.

Amit anyagnak nevezünk, az egy lassú rezgésre rezonáló energia. 

Albert Einstein 1905-ben megfogalmazott híres egyenlete, az E=mc2 világosan kimondja, hogy a tömeg, vagyis az anyag nem más, mint az energia igen besűrűsödött alakja, és a „besűrűsödött” tényleg a legtalálóbb kifejezés erre. Ugyanis, ha egy kilogramm cukrot vagy vizet teljesen energiává alakítanál, az megállás nélkül képes lenne hajtani egy autót kb. százezer évig. A valóság más dimenziói – amit néhányan szellemvilágnak hívnak – valójában csak túlságosan gyorsan rezegő világok ahhoz, hogy láthassuk őket.

Manapság már könnyebb dolgunk van, amikor a többszörös valóságokra hivatkozunk, mert sok tudós is kezd felzárkózni a misztikusokhoz, médiumokhoz és másokhoz, akik mindvégig arról beszéltek, hogy ez a „fizikai” világ valójában csupán az egyik valóság a Végtelen Tudatosságon belül. Ezek a tudósok azt mondanák a többi valóságra, hogy párhuzamos univerzumok és egy egyedüli egyesített energiamező részei. Az atom „fizikai” világán túli valóságot kutató kvantumfizika alapvetően ugyanazt mondja ki, amit a misztikusok vagy a hozzám hasonló emberek, akik a létezés mienkébe behatoló különböző dimenzióiról és frekvenciáiról beszélnek. 

A spiritualitás és az igazi tudomány – nyitott elméjű és nyitott szívű alakjában – lényegében egy.


A tudatlanság, arrogancia és dogmák rabságában vergődő „hivatalos” tudomány és „hivatalos” vallás hozták létre a látszólagos szakadékot. Az egyik nem tudományos, a másik nem spirituális. Mindkettő csak ugyanazon hazugság pólusai. Az itt írottak nem okoznak problémát egy elfogulatlan kvantumfizikus számára, de egy begyepesedett, maradi tudós vadul forgatná szemeit a megfogalmazottak hallatán. Óriási űr tátong az álláspontok között még az úgynevezett tudományos világban is. De a tudományos „tények” hivatalos „biztonságos” verziói uralják az akadémikus tankönyveket és az egyetemi előadótermeket, mert ezek illenek legjobban az emberiség irányításának titkos tervébe.

A hatalmi felépítmény el akarja hitetni velünk, hogy csupán egy bölcsőtől a sírig botladozó test vagyunk, és azt hívják „életnek”, ami eközben történik velünk a futószalagon. A társadalomban hivatalosan mindössze csak aközött választhatunk: abban hiszünk, hogy ezen életciklus végén egyszerűen csak megszűnünk létezni, vagy ki leszünk szolgáltatva valami diktatórikus Istennek, aki annyira szeret, hogy képes akár a Pokol tüzére is vetni minket örökre, ha nem hajtunk fejet, és hullunk térdre előtte elég gyorsan.

Kora gyerekkoromtól fogva visszautasítottam mindkét nézetet. Egyformán nevetségesnek tűntek, és csak 1990 után – megkezdve tudatos utazásomat – leltem számomra értelmes válaszokra. Rájöttem – vagy inkább visszaemlékeztem –, hogy amit Teremtésnek hívunk, az ugyanazon téren osztozó végtelenül sok frekvenciából és dimenzióból áll. Olyanok, mint a teredbe adásukat sugárzó tévé vagy rádióállomások. Ott vannak ezek az adások körülötted és a testedben, de nem lépnek tudatosan kölcsönhatásba veled vagy egymással, egyszerűen csak azért, mert különböző frekvencián rezegnek. Csak amikor a frekvenciák nagyon közeliek, akkor lépnek kölcsönhatásba. Ha beállítasz egy vevőt az „A” adóra, akkor azt fogod hallani. Nem hallhatod a többi adót, mert a vevődet nem arra a frekvenciára hangoltad, de ettől azok még léteznek, és mások talán éppen azt hallgatják. Vevődet átállítva a „B” adóra azt fogod hallani, de ettől még az „A” adó nem tűnt el. Tovább létezik, és sugározza adását, csak egyszerűen nem hallod többé. Ezen egyszerű alapelvek írják le a létezés természetét a saját és a többi kapcsolódó dimenzióban. E különböző „világok” ugyanazon a téren osztozhatnak, mert különböző frekvencián rezegnek.

Amikor nem sokkal a fogantatás után tudatosságunk belép egy „fizikai” testbe, bezáródik és ráhangolódik erre a frekvenciatartományra. Így amikor az újszülöttek megszületnek, akkor ezt a „világot” látják és nem egy másikat. Lehetséges azonban ráhangolódni egyik elsődleges valóságra, s közben tudatában lenni másik dimenzióknak is, a hatodik érzéknek nevezett lelki-látás, hallás vagy intuíció révén. A médiumok ráhangolják tudatosságukat más frekvenciákra, és elérnek egy csatornát, hogy onnan más információt hozzanak le. Ezek némelyike lehet fantasztikusan előrehaladott, de teljes zagyvaság is. Ez a kommunikátortól és a „csatorna” vagy médium minőségétől függ. Számtalan történet szól mások által nem látott dolgokat látó csecsemőkről, vagy olyan kisgyermekekről, akiknek különös „barátaik” – szellemi lények – vannak, akik látogatják őket. Fiatal gyerekek különösen nyitottak erre, mert a médiumi képességek teljes skálájával érkeznek, mielőtt tudatlan szüleik, a gyermekpszichológusok és az „oktatás” le nem kussoltatja őket.

Ilyen körülmények közt a gyerekek hamar megtanulják, hogy kevesebb zűrrel jár kikapcsolni interdimenzionális képességeiket, mintsem használni azokat – ezt diktálja a túlélés. Az Illuminátusok hatalmi struktúrája azt akarja, hogy a népesség kizárólag csak az öt érzékszerv világát fogja fel, és társadalmaink majdnem teljes mértékben arra irányulnak, hogy látó, halló, ízlelő, érintő és szagló érzékszerveinket elbűvöljék. Az emberek sokkal könnyebben átverhetők és irányíthatók elvágva az információ, az intuíció és inspiráció magasabb forrásaitól. E motiváció állt az „ez a világ van és kész” típusú tudomány/vallás létrehozása mögött, ami napjainkig kizárólagosan uralja iskoláinkat és egyetemeinket. A főbb vallásokat ugyancsak e világ falai védelmére használták, azzal, hogy mindenkit, aki képes volt kommunikálni más dimenziókkal, az Ördög szolgájának bélyegeztek. A Szent Inkvizíció százezreket mészárolt le csupán azért, mert interdimenzionális adottságokkal rendelkeztek. Ha azt mondod, hogy „hangokat hallasz”vagy „szellemeket látsz”, akkor elítélnek (paranoid skizofrénia) és gúny tárgyává tesznek, sőt elmegyógyintézetbe zárnak, míg ha azt mondod, hogy maga a keresztény Isten „van vonalban”,vagy a Szűzanya jelent meg neked, akkor rögtön szentélyt akarnak építeni köréd. A különbség csak annyi, hogy az egyik megkérdőjelezi a hivatalos hitrendszert, a másik eladja azt.

Az állatok nem tapasztalják meg ezt a lekapcsolási folyamatot, nem néznek tévét, és nem járnak iskolába vagy egyetemre, ezért megőrzik képességeiket, hogy túllássanak az emberi érzékelés frekvenciáin. Gyakran megfigyelheted, hogy a macskák reagálnak valamire, ami csak„üres térnek” tűnik. „Mi baja a macskának?” – kérdezik ilyenkor. Semmi baja sincs.

A macska egyszerűen csak lát olyasmit, ami túl van az öt emberi érzékszerv érzékelési tartományán.

Olyan történeteket is ismerünk, amikor kutyák nem mennek be egyes házakba, amelyekről az a hír járja, hogy kísértet járja őket. Az emberek ilyenkor nem látnak, vagy érzékelnek semmit, de az állatok igen, mert használják természetes érzékeiket, amelyeket a legtöbb emberben már rég sikeresen lezárt a társadalom egyesített erőfeszítése. Összehasonlítva, alig néhány állat pusztult el a 2004-ben Ázsiát sújtó tömeghalált okozó szökőárban, mert képesek voltak előre megérezni a veszély rezgéseit. H.D. Ratnayake, a Sri Lanka-i Wildlife Department (Vadgazdálkodási Minisztérium) megbízott igazgatója közölte: „egyetlen elefánt sem pusztult el, de még egy nyúl sem. Úgy vélem, az állatok megérzik a katasztrófákat, rendelkeznek egyfajta hatodik érzékkel, megérzik, mi fog történni”. Igen, ők tudják, viszont ezt a képességet körültekintően elnyomják az emberekben. 1990-es öntudatra ébredésemet követően elkezdtem visszanyerni azon képességeim némelyikét, amelyek ott szunnyadnak minden emberben, amíg be nem indulnak, és azóta ezek a képességek egyre inkább kibontakoznak bennem. Nem tudod honnan tudsz dolgokat, egyszerűen csak tudod. Ez nem egy pökhendi kijelentés, ami arról szól: „én tudok mindent, de te nem, bi-bi-bííí!”, és nem is kérsz senkit, hogy elhiggye, amit tudsz. Ez egy elmén, gondolaton vagy érzelmen túli állapot. Egyszerűen csak valahonnan nagyon mélyből fakadóan tudod. Amikor rátapintok a tudásra, az igazságra, akkor még a testem is berezonál egy bizonyos módon. Voltak gondolataim dolgokról, amik később helytelennek bizonyultak, de a gondolkodás sokkal alacsonyabb rendű érzékelés, mint ahogy látni fogjuk.

A belső tudás és az ezt jelző testi érzés még sohasem hagyott cserben, és ez felbecsülhetetlen értéknek bizonyult, amikor ösvényt vágtam magamnak a félinformáció (amikor igaznak hiszed, de valójában nem az) és a tudatos félrevezetés (amikor azt hazudják neked, hogy úgy van) dzsungelében. Ez a dzsungel fojtogatóan körbevett minden oldalról, miközben megpróbáltam felfedni a hivatalos nyilatkozatok és tévé hírek fátyla mögött valójában zajló igazságot.

Kezdtem rájönni, hogy az összeesküvés sokkal nagyobb léptékű, mint néhány család szövetsége a globális uralom megszerzésére. Találkozóim során sok ember osztotta meg velem tudását és tapasztalatait a „másik világgal” való kapcsolatáról. Kitisztult előttem, hogy az Illuminátusok „emberi” hálózata csak egy többdimenziós összeesküvés egyik szintje. A nyúl ürege sokkal mélyebb, mint azt bármely összeesküvés-elmélet szerző gondolná, vagy kész lenne kinyomozni.

A manipuláció „emberi” Illuminátusokon túli következő szintje magában foglal a frekvencia spektrumon a miénkéhez nagyon közeli másik dimenzióból vagy birodalomból származó lényeket. Ezt úgy képzelheted el, mint két rádióállomást, amelyek elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy kölcsönhatásba lépjenek egymással. Ezek a lények sokféle alakot öltenek, de úgy tűnik, alapjában véve hüllő formájúak. Emberek százaival találkoztam, több mint 40 országból, akik állításuk szerint látták ezeket a másik dimenzióbéli teremtményeket, és legtöbbjük hüllőként írta le őket.



Kiemelném, hogy a világ számos részéről származó számos folklór könyvben és ősi beszámolóban is olvashatunk hasonló hüllőszerű lényekről, mint amilyeneket ezek az emberek napjainkban is látnak.

forrás:vegsovalosag