A dropa kőkorongok

Chi Pu Tei, a Beijing egyetem régész professzora vezette hallgatói egy csoportját, hogy feltérképezzék a Himalája hegyeiben az összekapcsolódó barlangrendszereket. A beszámoló szerint, a barlangok belsejét mesterségesen faragták ki, és több lehetett, mint földalatti csatornák és barlangszobák mesterséges rendszere.

A falak derékszögűek és lesimítottak, mintha valami különösen meleg hőforrás hevével vágták volna bele a hegybe. A barlangok belsejébe számos ősi, szépen rendezett temetkezési fülkét vájtak, amikben különös emberek csontvázai maradtak fenn. A csontvázak kicsivel több, mint 4 láb (130 cm) magasak, törékenyek és vékonyak, aránytalanul nagy koponyával.

A régész csoport egyik tagja először úgy feltételezte, hogy egy eddig ismeretlen hegyi gorilla fajtát találhatták meg, de Chi Pu Tei professzor így válaszolt:

"Hallott már valaki arról, hogy egy majom-ember eltemeti a társát?"
"Itt inkább az lesz a kérdés, hogy milyen emberfajtához tartoztak ezek a lények?"

Később több felfedezést tettek a barlangokban, de mindenki elutasította azt az ötletet, hogy ezek majomemberek voltak. A falakra az egek képei voltak festve: a Nap, a Hold, csillagok, és a Föld, a pontokat vonalakkal kapcsolták össze. Aztán a csoport egy mindannyiuk számára hihetetlen felfedezést tett. A barlang poros aljzatán egy félig eltemetett kő korong párt találtak, nyilvánvalóan egy intelligens kultúra keze munkája.  A korong kb. 23 cm átmérőjű, és 2 cm vastag. Pontosan a közepén egy tökéletesen kerek, 2 cm-es lyukkal, a felszínén pedig közepéből kiindulva, a karimáig finom spirál barázda volt belemarva, melytől a kő úgy nézett ki, mint egy idő előtti fonográf lemez. A lemez korát 10.000 és 12.000 év közé becsülték.


Ez fantasztikus felfedezés volt, de a csoda még megsokszorozódott. Összesen még 716 ilyen korong került elő. És mindegyik hihetetlen titkokat tartogat. A barázda, további vizsgálatok alapján, egyáltalán nem tűnt barázdának, hanem különös hieroglifák folyamatos vonala, vagyis egyfajta írás!

A kicsiny, majdnem mikroszkópikus méretű betűk egy eddig nem ismert nyelven íródtak. 1962-ben egy másik kínai tudós dekódolta a kőkorongok üzenetét.

Dr. Tsum Um Nui kezében érezve a győzelmet a korong sima, csiszolt felületét vizsgálta. "Mi lehet ez a korong?" - tűnődött magában.

Ismerte a korong történetét, hogyan fedezte fel 1938-ban egy kínai régész a Himalája magasan fekvő barlangjában, hogy még több mint 700 hasonló korong létezik; hogy mellettük különös, kicsi emberek eltemetett csontvázait találták, hogy mindegyik kőkorong felületén vékony spirálvonallal írt ismeretlen hieroglifák vannak.

Azt is tudta, hogyan néz ki a korong, hogy milyen figyelemreméltó, és hogy 20 éve a Beijing egyetemen csak felcímkézték és elraktározták, mint egy expedíció által talált dolgot. Ezen időszak alatt már mások is megpróbálták megfejteni a különös írásjeleket, de sikertelenül. Talán most, 1962-ben majd ő megfejti. A professzor a korongról lelkiismeretesen papírra másolta a betűket.

Az írás olyan kicsi volt, hogy tisztán csak nagyítóval tudta tanulmányozni. De a köveket legalább 12000 évesnek becsülték. A hieroglifák nagy részét nagyon bonyolult volt kibetűzni, illetve a természet erői is koptatták.

Ahogy dolgozott a professzor, rengeteg kérdés merült fel benne. Ezek a primitív emberek hogyan tudták ilyen pontosan kidolgozni ezeket a köveket Hogyan tudták belevésni ezeket a majdnem mikroszkópikus betűket? Kik lehettek ők és mi volt a céljuk ezzel a sok száz kőkoronggal? Dr. Tsum Um Nui elkezdte átmásolni a jeleket papírra és hozzákezdett az üzenet megfejtéséhez.

Végül is elkezdett vele haladni. Egy szó kezdett nyilvánvalóvá válni, aztán egy másik is. Egy kifejezés elkezdett érthetővé válni, aztán egy egész mondat. Megfejtette a kódot. Felismerte, hogy a kövekre írt üzenetben az emberek dropáknak nevezik magukat. De ez az üzenet 12 ezer évvel később érthetetlen volt számára.

Amit a Dropák a kőbe írtak, vajon kultúrájuk, mitológiájuk rész volt, vagy egy prehisztorikus vallási szertartás része?
Amikor elkészült a fordítással, visszadőlt a karosszékébe, és nem hitt a szemének. A dropák története nem volt meglepően rövid.

Vajon hogy reagálnak majd a kollégái? Mi lesz a világon a visszhang, igaznak gondolják-e ezt a történetet? A professzor leírta felfedezését és benyújtotta az egyetemnek publikálásra. Válaszuk gyors és határozott volt: a felfedezés nem publikálható. A Prehisztorikus Akadémia is gyorsan megtiltotta neki, hogy publikálja sőt, hogy akár beszéljen a munkájáról.

Az akadémia elrendelte, hogy a világ nem tudhat a dropákról, és az ő végzetes utazásukról a Föld bolygóra!

Dr. Tsum Um Nui felfedezéseit végül is nyilvánosságra hozták. Két évvel később publikálta ezzel a címmel: "Űrhajók kőkorongokba vésett története, melyek 12 ezer éve érkeztek a Földre". Néhány beszámoló szerint az akadémia megkönyörült és engedélyt adott a professzornak felfedezései publikálására, más forrás alapján a professzor maga publikálta a hivatalos tiltás ellenére.

Bárhogy is történt, teóriája és fordítása a régészeti testületek gúnytárgya lett. A fordítás töredékes volt ahhoz, hogy értékes történelmi ténynek tartsák. Ez nem lehetett igaz. Megváltoztatott volna mindent, amit eddigi történetünkről és az emberiség világegyetemben betöltött helyéről tudtunk.

Miről tesznek tanúbizonyságot ezek a kövek?

A Dropa-korongok történetet mesélnek nekünk egy távoli planétáról érkezett űrhajóról, mely lezuhant a Himalájában a Baian-Kara-Ula hegyekben. A dropák, az űrhajó utasai menedéket találtak a hegyek barlangjaiban. Békés szándékuk ellenére a Himalájában élő ham törzs, akik a szomszédos barlangokban éltek, félreértette és elkezdte vadászni az idegeneket. Sokakat meg is öltek közülük.

A fordítás egy szakasza így szól: "A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el napkelte előtt 10 alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak".

A kövek aztán azt beszélik el, hogy a dropák nem tudták megjavítani űrjárművüket, így nem tudtak visszatérni bolygójukra és itt maradtak a Földön. Amennyiben ez igaz, élnek-e még a leszármazottaik? Manapság, ezt a megközelíthetetlen területet két törzs lakja. És az a tény, hogy ők magukat dropáknak és hanoknak nevezik.
Az antropológusok pedig nem tudták egyik törzset sem azonosítani semmilyen ismert fajhoz sem. Nem kínaiak és nem tibetiek.

Mindkét törzs apró termetű, a felnőttek átlagos mérete 3 és 6 láb között van, testük súlya 38 és 52 font között (1 kg = 2,2 font). Sárga bőrűek, vékony a testük, és aránytalanul nagy a fejük, ami megegyezik az 1938-ban a barlangokban talált csontvázak arányaival.
Ritka a hajzatuk, és nagy a szemük, amik nem azonosak a ázsiai fajjal, de halvány kék a szemük szivárványhártyája.

Feltehetően még van egy ősi kínai történet, mely megerősíti a dropák állításait. A történet összefügg a kicsi, gyenge, sárga bőrű emberkékről szóló mesével, akik a felhők közül érkeztek a Földre, és elbújtak mindenki elől csúnyaságuk miatt. 1968-ban egy orosz természettudós, W. Saitsew felfigyelt a dropa kőkorongokra, aki újra kiadta Tsum Um Nui munkáját, és vizsgálatot folytatott a korongokon. A gránit kövek nagy koncentrációban tartalmaztak kobaltot és más fémeket - egy nagyon kemény fajta kőbe csakugyan nehéz lehetett egy egyszerű embernek belekarcolni valamit, különösen ha azok nagyon kicsi betűk.

Amikor oszcillográfon tesztelték a kőkorongot, egy meglepő rezgésű ritmust rögzítettek, ami - ahogy a tudós mondta - egy elektromos töltés vagy elektromos vezetőként működött. Bármi legyen is az igazi természete, eredete, vagy jelentése, a Dropa kövek egy szövevényes kirakós játékot jelentenek a régészek és antropológusok számára.

Van egy kép amit a végére tartogattam, mert kicsit részletesebben akarom bemutatni.
Íme:

A korongon láthatunk egy pár rajzot. A kép közepén láthatjuk a Napot amibe egy spirál megy bele (vagy jön ki belőle). A spirál belsejében több rajz található, ami kívülről kezdve egy hüllővel kezdődik ami szerintem egy kaméleon lehet. A második nagyon furcsa, a leginkább egy poliphoz tudnám hasonlítani, de lehet, hogy nem is élőlény. A harmadik egyértelműen egy humanoid. Leginkább egy földönkívülire hasonlít. Tipikus a nagy fej és a vékony testalkat (egy átlagember alapból ilyennek képzeli a földönkívülieket). A következő egy szöveg, ami valamilyen ékírásra hasonlít. Aztán van egy "izé", fogalmam sincs mi lehet ez. Egy ufo-ra hasonlít, de lehet, hogy csak túl sok filmet nézek. Utána ismét egy szöveg, és végül az utolsó, egy emlős. Véleményem szerint egy rágcsálóra hasonlít, leginkább egy mókusra, talán a széles farka miatt. Ez a kő tisztára olyan mintha egy időrendi sorrendet mutatna. Lehet, hogy rosszul gondolom de egyenlőre semmi egyéb nem jutott eszembe arról, hogy mit is ábrázolhat ez a korong.

A lényeg, hogy ez a kis történet ismét bizonyítékként szolgál a paleoasztronautika híveinek, ráadásul több száz különös tárgyi bizonyíték is ránk maradt a távoli múltból.

forrás:paranormal.about.com