Földönkívüli fejvadászok


Az ufológia elmúlt hatvan esztendeje alatt számos olyan esetet dokumentáltak, amikor az idegenek tevékenysége ártatlan emberek halálához vezetett. S bár a legtöbb ilyen esemény véletlen baleset következményeként történt, a jelenség egy másik, sokkal aggasztóbb vetületét gyakran még az UFO-kutatók is tagadják. Pedig létezik, s csak egyféleképpen nevezhetjük: szándékos emberölés.


Az UFO-kutatás egyik leghátborzongatóbb rejtélyét képezik az ötödik típusú kategóriába sorolt találkozások, amelyek során nagy testű háziállatok, rendszerint szarvasmarhák megcsonkított tetemeire bukkannak a szántóföldeken és a legelőkön. Több esetben az állatokat elragadó ismeretlen repülő szerkezeteket is megfigyelték, és arra is akadt példa, hogy egy-egy eltérített az idegen űrjármű fedélzetén tanúja volt a horrorfilmbe illő állatcsonkításoknak. A titokzatos „éjszakai sebészek” részéről megnyilvánuló brutalitás rendkívül érzékenyen érinti az UFO-kutatókat, hiszen azt sugallja, hogy az embereken végrehajtott hasonló csonkításokért sem sátánista szekták vagy vérszomjas ragadozók felelősek, hanem egy földönkívüli faj félelmetes képviselői.

Hallgatás és titkolózás

Egyes kutatók szerint az UFO-jelenség mindig is magában hordozta a veszélyt az emberekre, és ezt támasztja alá, hogy a földönkívüliek egyre gyakrabban lépnek fel erőszakosan céljaik elérése érdekében. Noha első hallásra képtelenségnek tűnik az a feltételezés, hogy idegen világokból érkezett bűnözők és gyilkosok tevékenykednek a bolygónkon, mégis számos megdöbbentő bizonyíték utal arra: az emberiség a Föld különböző országaiban működő terrorszervezeteknél és diktatúráknál is erősebb és hatalmasabb ellenség célpontja lett.


A külföldi UFO-kutató szervezetek tagjai hosszú ideje komoly munkát fektetnek a végzetes találkozások hátterének felderítésére, de még csak megbecsülni sem tudják az ártatlanul megkínzott, meggyilkolt és megcsonkított emberek számát. „Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a rejtélyes eltűnések és a kegyetlen gyilkosságok rendszeresen megszaporodnak az UFO-hullámok idején, ám a hatóságok a pánik elkerülése végett nem hozzák nyilvánosságra az erre vonatkozó adatokat” – hívta fel a figyelmet az összefüggésekre William Kneel, a Long Island-i UFO-kutató hálózat munkatársa. Feltételezését egy igazságügyi orvos szakértő is megerősítette, aki több olyan esettel találkozott, amikor sebészi pontossággal távolították el az áldozat szemeit, állkapcsát, gyomrát, nemi szervét vagy más testrészeit. A brutális bűncselekmények elkövetőit egyszer sem sikerült elfogni, s persze az sem meglepő, hogy a rendőrség mindent megtesz a kudarcba fulladt nyomozások eltussolása és a média félretájékoztatása érdekében. 

Sebészi alaposság

Az első részletesen dokumentált, idegen lényeknek tulajdonítható gyilkosság 1956 márciusában történt az új-mexikói rakétakísérleti támaszpont közelében. A Holloman légibázison szolgáló William Cunningham őrnagy és Jonathan P. Lovette őrmester egy kísérleti rakéta roncsait vizsgálta. Lovette-et rövid időre egy alacsony homokdűne takarta el, így kikerült társának látóköréből. Cunningham néhány perccel később szívet tépő sikoltásra figyelt fel, és azonnal felrohant a dűne tetejére. Itt azonban sokkoló látvány fogadta: a férfit egy kábelszerű nyúlvány vonszolta egy ezüstszínű korong felé, amely nagyjából öt-hat méterrel a föld fölött lebegett. Cunningham szinte megdermedt az elé táruló látványtól, és döbbenten figyelte, ahogyan az őrmester eltűnik a korong belsejében, majd a különös jármű elképesztő sebességgel felemelkedik. Az őrnagy rádión jelentette a történteket a bázisnak, a radarellenőrzés pedig megerősítette az azonosítatlan repülő tárgy észlelését.


Az őrmestert három napon keresztül keresték, míg végül az eltűnés helyétől mintegy tíz kilométerre bukkantak rá borzalmasan megcsonkított, meztelen holttestére. A bemetszés az állkapocsnál kezdődött, de nemcsak a nyelvet, a nyelőcsövet és a szemeket távolították el, hanem a beleket is. A jelentéshez fűzött észrevétel szerint a csonkítás olyan sebészi alapossággal történt, „mintha egy dugót húztak volna ki a testből”. A férfi szervezetében egyetlen csepp vér sem maradt. Sajátos fejleményként Cunninghamet utóbb perbe fogták Lovette meggyilkolásának vádjával, ám a vádat később csendben elejtették. 

Különös kegyetlenség

A neves brit UFO-kutató, Jenny Randles nyomozásának eredményeként vált ismertté egy 1958-as indiai eset, amelynek szemtanúja fényes nappal figyelte meg egy repülő csészealj landolását. A férfi beszámolója szerint az UFO fedélzetéről négy, egyenként 120 centiméter magas lény szállt ki. Később két tizenéves fiú eltűnését jelentették, akik az adott időpontban a szomszédos domboldalon játszottak. Az egyik fiatalember megcsonkított holttestét a közeli sziklák mögött találták meg: több szervét szakszerű műtétre emlékeztető módon távolították el. A másik fiút az izommerevség állapotában szállították kórházba, ahol öt nappal később meghalt anélkül, hogy képes lett volna megszólalni.


Don Mason, a MUFON idahói igazgatója 1979-ben egy olyan csonkítás kivizsgálásában vett részt, amelynek áldozatát egy elhagyatott területen rejtették el. A meztelenre vetkőztetett férfi ajkait és nemi szervét kioperálták, a végtagokon pedig több mély vágást ejtettek. A rendőrség alaposan ellenőrizte a környéket, de egyetlen hasznavehető nyomot sem talált, amely igazolta volna, hogyan került oda a holttest: hiányoztak a kerék- és lábnyomok, de vadállatok felbukkanására sem utalt semmilyen jel. Ez az ügy is megoldásra váró rejtély maradt.

Egy hasonlóan különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság helyszínére szállt ki a brazil rendőrség 1988. szeptember 29-én. A Sao Paulo melletti víztározónál talált áldozat egy ismeretlen fehér férfi volt, akit több testrészén megsebesítettek és brutálisan megcsonkítottak: eltávolították a nyelvet, a szemeket és a füleket, valamint számos belső szervet, szövetet és izmot. A helyi UFO-kutató szervezet birtokába jutott boncolási jegyzőkönyv alapján a testen ejtett metszéseket feltehetően lézerrel végezték, amely azonnal összeégette a sebeket, így meggátolta a vérzést. A hatóság természetesen ezúttal is rutineljárás keretében kereste az ismeretlen elkövetőt, majd – tettes hiányában – az elévülési idő után feltűnés nélkül lezárta az aktát. 

Idegenek aratása

Vajon mi lehet az oka annak, hogy az idegenek soha nem tapasztalt brutalitással végeznek ki ártatlan embereket? Az Idegenek aratása című könyv szerzője, Linda Moulton Howe – aki folyamatosan dokumentálja az általa ismeretlen eredetűnek tartott állatpusztulásokat és a csonkítással végződő gyilkosságokat – úgy véli, hogy az állatokon és az embereken végzett kísérletek célja a földi élővilág genetikai felépítésének vizsgálata, esetleg befolyásolása. Ez az „idegenek aratása”, amelynek bizarr nyomai a megcsonkított állattetemek és holttestek, illetve az öntudatlan állapotban elhurcolt és fizikailag vagy szexuálisan bántalmazott emberek.


Az idegenek földi jelenlétében töretlenül hívő szerző azt sem zárja ki, hogy az elkövetett szörnyűségekre az amerikai kormány és a hadsereg is áldását adta, miközben a nálunk évezredekkel fejlettebb űrbéli látogatók technológiai ismereteket adnak át cserébe. Howe értelmezése szerint a kimetszett testrészekkel és a lecsapolt vérrel az idegenek olyan kísérleteket végeznek, amelyek célja egy, az emberi fajra hasonlító mesterséges lény, egyfajta bolygóközi hibrid megteremtése. Ezt a teóriát támasztja alá a beavatkozások tökéletes kivitelezése és az érintett területeken észlelt repülő csészealjak, de kellő gyanúra adnak okot az egyes helyszínek környékén felbukkanó, jelzés nélküli fekete helikopterek, valamint a feltételezett UFO-leszállásnyomok és a megnövekedett radioaktivitás is.

Noha a döbbenetes gyilkosságokról időről időre szenzációhajhász tudósításokban számol be a média, a hivatalos szervek és az akadémiai testületek továbbra is mereven elzárkóznak a jelenség hátterének komolyabb vizsgálatától. Az idegenek pedig nem zavartatják magukat: egyre félelmetesebb és fenyegetőbb földi tevékenységükről az életüktől megfosztott, ártatlanul kivégzett és meggyalázott áldozatok holttestei tanúskodnak.

forrás:hihetetlen.magazin