Egyiptom csillagkapui



Ma már objektív tényként fogadhatjuk el, hogy az Univerzumunk legalább 11 dimenzióból áll. Legalábbis ennyit feltételeznek egyes fizikusok. A sokféle dimenzió azonban nem különül el élesen egymástól, hanem egyik áthatja a másikat. Az egyiptomiak jól ismerték a dimenziók közötti átjárókat:csillagkapuknak nevezték őket azon egyszerű oknál fogva, hogy a csillagok energiáival működtek.

A csillagkapuk képesek voltak térben és időben szinte bármekkora távolságokat áthidalni és összekötni az univerzum két távoli pontját. A kozmoszt sajtszerűen behálózó járatokat a magasabb rendű intelligenciák magától értetődően használják. Tudniillik azon keresztül közlekednek. A csillagkapuk ugyanúgy hozzátartoznak az Univerzumhoz, mint az ajtók a házunkhoz, vagy a vezetékek az technikai eszközeinkhez.

Egyiptom földjére lépve ámulatba esik a legtöbb turista az ősi monumentális műemlékek láttán. Az emberek jártukban-keltükben nem is gondolnák, hogy az ősi templomokban hajdanán milyen csillagkapuk működtek.

Atlantisz tudásának kimentése

Kezdjük mindjárt azzal a története, hogy az egyiptomi tőkultúra megalapítója egy Thot nevű Félisten volt. Ő egy fondorlatos tervet eszelt ki: testet öltött Atlantiszon és elsajátította az atlantidák ismereteinek legjavát, majd kivárta az alkalmas pillanatot. Thot előrelátta, hogy Atlantisz napjai meg vannak számlálva, ezért átmentette tudásukat egy akkor még meglehetősen fejletlen vidékre, nagyjából a mai Egyiptom területére. Terveiben az szerepelt, hogy az atlantisziak távozása után egy fantasztikus szuperkultúrát hoz létre. Úgy tűnik, elképzelései elnyerték az istenek tetszését és támogatását. Imigyen időről-időre megjelent Atlantiszban, s a titkos beavatotti iskolák energiamintáit csillagkapukon keresztül átemelte a későbbi Egyiptomba.


A csillagkapuk realitása

Itt szeretnék kitérni a csillagkapuk realitásának problematikájára. A csillagkapu a mi olvasatunkban egy olyan dimenziók közötti átjáró megnevezése, amelynek létrehozására, illetve működtetésére a planéták – a bolygók és a csillagok – erejét használják fel az alkotóik. Ez a realitás azon alapszik, hogy minden egyes égitest egy gigantikus energiamassza, amely sokdimenziós kiterjedésekkel bír.

Ezeknek az emberi elmével felfoghatatlan energiakoncentrátumoknak a tulajdonságai közül tudósaink ma még csak meglehetősen keveset ismernek, így az asztrofizika feltáratlan területei között szerepel például a gravitáció titokzatos jelenségének teljes magyarázata, minthogy erre igazán alapos és kikezdhetetlen elmélet eddig még nem született. A fizikusoknak csupán sejtéseik vannak a tekintetben, hogy milyen módon változtatja meg a gravitáció a szubatomi részecskék természetét.

Ez pedig azért roppant elgondolkodtató, mert már nagyon közel állunk ahhoz, hogy a gravitációs elméletek gyakorlati alkalmazása során az élőlényeknek a tér bizonyos koordinátái közötti, „távolság nélküli” utazását tudományos eszközökkel bebizonyítsuk és megvalósítsuk. (Részecskéket teleportálni és idő utaztatni már tudunk!) Ily módon hamarosan a csillagkapuk is az akadémikus szempontból bizonyítható tudományos anomáliákká léphetnek elő. Bár pillanatnyilag az elméleti fizikai jóslatai között tartjuk számon a csillagkapukat, létezésük ma már egyáltalán nem tűnik sci-finek vagy utópisztikus őrültségnek. Ne feledjük, hogy a fekete lyukaknak, vagy éppen a kvazároknak, azaz a világegyetem legerősebben sugárzó objektumainak létezése is nemrégiben még a fantasy kategóriába volt sorolandó.

Egyiptom csillagkapui

Mivel Atlantisz közeledett a lecsengéséhez, ezért a magaskultúra minden értékes energiamintája tökéletes teljességében megjelenhetett a Föld egy Atlantiszhoz képest távoli pontján, Egyiptomban. Thot Félisten gyakorlatilag „leklónozta”, helyesebben fogalmazva átültette a tudás- és az energiacsírákat egy másik, valóban termékeny földbe, Kemetbe – ahogyan Egyiptomot később nevezték. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy az egyiptomi kultúra miért autochton, azaz olyan jellegű, mintha önmagától egyszer csak kinőtt volna a földből. A mai régészet nem talál előzményeket. Természetesen ez részben azzal indokolható, hogy az archeológusok eddig még nem fedeztek fel bizonyos hiányzó leleteket, részben pedig arra vezethető vissza, hogy a tudós elmék nem akarják elfogadni a földönkívüli technológiák létezését és azok közreműködését Egyiptom megépítésében. Márpedig az atlantiszi tudás létezik és nem evilági eredetű!

Mindenesetre, Thot – és még néhány nagy tudású lény – több civilizációt is kicsíráztatott a földből, melyek közül talán a legmaradandóbb a nílusi volt. Ezek után még inkább érdemes eltöprengenünk azon, hogy a néphagyomány és a megtépázott, sokszor meseszerűvé degradált mítoszok által idegenekként, angyalokként és istenekként meghatározott lények olyan civilizációt bocsátottak útjára, amelynek azóta is a csodájára járunk, noha csak romjait szemlélhetjük meg.

A lepusztult műemlékek sokasága híven árulkodik e hajdanvolt birodalom tündökölő fénykoráról. Templomkomplexumok, piramisok, szfinxek, obeliszkek, sírkamrák és a bennük rejtező meghökkentő technikai ismeretek érzékeltetik minő szervezettség és prosperáló élet zajlott egykoron ezen a vidéken.

Nem járunk messze az igazságtól, ha varázslatról teszünk említést, hiszen e szent helyek évezredeken keresztül az istenek evilági képviselőinek, a látó papoknak és tudóknak szolgáltak mágikus ceremóniáik színhelyéül. Ennek nyomán nevezték el templomaikat misztériumiskoláknak az egyiptomiak, mely egyszersmind beszélő névként sejtette a funkcióikat.

A legősibb szent templomok a tradíciók tanúbizonysága szerint precízen azokra a helyekre épültek, ahol réges-régen Thot nyitotta meg a csillagkapuit, melyeket ősi energiák áramoltatására használt. Az Élet titkai ezekben az erőmintákban voltak elkódolva. Ahogyan a víz képes emlékezni, úgy tárolják magukban eme spirituális energia-hologramok az Univerzum sarkigazságait és alaprajzait, melyeknek az istenek a hatalmukat köszönhetik. Ékes példa erre a piramisok hazájának kisugárzása.


Amikor a fáraók földjére zarándokoltunk, felfedeztünk és megörökítettünk jó egy néhányat a szóban forgó csillagkapuk közül. Fényképfelvételek garmadát készítettük azokról az interdimenzionális átjárókról, amelyekről csak a legmerészebb fantáziájú sci-fi írók álmodoznak. A templomok félreeső fülkéiben, a szfinxsorok között, az obeliszkek környezetében, egyes szobrok mellett és nyílt tereken egyaránt találtunk csillagkapukat. A kíváncsiságtól vezérelve elidőztünk a fényorgiájukban, s csodák csodájára különös érzeteink támadtak. Auráink mélyet „szippantottak” az intenzív energiafolyamokból, melyek a kozmosszal és a múlttal kötik össze a halandót. Eme galaktikus átjárók egyszerre bejáratok valahová és kijáratok valahonnan.

Megfigyeléseink igazolták, hogy a csillagkapuk periodikusan nyílnak és záródnak, továbbá egyértelműen érzékelik a sziluettjükben időző aurákat, mivel a jelenlévők számának hatására automatikusan többszörösére duzzad az átmérőjük és felerősödik az energiájuk. Ami a csillagkapuk vibrációs tartományát illeti, igen magas frekvenciáról beszélhetünk. Ha az auraszínekkel állítjuk párhuzamba a rezgésszámukat, akkor a kékes színektől a lilán keresztül a hófehérig találkozhatunk itt rezgésekkel. Mindamellett a spektrum olyan ritkaságszámba menő és megmagyarázhatatlan kombinációival is volt dolgunk, amelyek a fizikai világban nem léteznek, de leginkább a smaragd, a rubin és az arany pompázatos színű kombinációira emlékeztetnek. A többi egyszerűen leírhatatlan.

Egyiptom egy óriási mágnesként vonzza magához a világ minden zugából a lelkeket, akik tudatalatti sugallataiknak örömmel engedelmeskedve meglátogatják a halhatatlanok birodalmát. Egyiptom csillagkapui reneszánszukat élik.

Forrás: spiritualsolution.hu